A pápa meg a rizottó

Személyéhez leginkább az aszkézist, a böjtöt kapcsoljuk gondolatban, holott Ferenc pápa nem tagadhatja le családjának olasz származását: kiváló szakács.

Bármily meglepő, az egyházfő – eredeti neve Jorge Mario Bergoglio – remekül főz, pazar töltött tintahalat készít, és nagyon szereti a rizottót – tudhatjuk meg a Ferenc pápa asztalánál című könyvből. Rokonai, az olasz gyökerekkel rendelkező Bergoglio család tagjai készségesen mesélnek arról, hogy Ferenc már gyerekkorában jártasságot szerzett a konyhában.

Ahogy a kis Jorge Mario hazatért az iskolából, a tűzhely mellé állt, és édesanyja felügyelete alatt sütött-főzött. Az ötgyermekes családban, ahol felnőtt, megadták a módját az étkezésnek, náluk egy vasárnapi vacsora akár hajnalig is tartott. Az életöröm később sem hagyta cserben. Amikor a San Miguel-i teológiai és filozófiai jezsuita kollégium falai között élt, ahol egyházi tanulmányait kezdte, egyik kedvenc étele a töltött malachús volt, és gyakran készítette el társai nagy megelégedésére. A kollégium szomszédságában működő sertéshizlaldából származtak a garantáltan konyhai maradékon hízott jószágok.

Az egyházfő ma is komolyan veszi az étkezés kérdését, két éve például egy diákoknak tartott beszédében arra is kitért, hogy jól teszik az édesanyák, ha nem adják nagyüzemi csirke húsát a gyermekeiknek, hanem inkább egészségesebb tanyasit választanak. Arra is van pápai recept, hogyan javítsuk fel a kész grillcsirkét: vajjal és főzőtejszínnel süssük át.

A „zöld élet” szellemében Vatikánvárost is kapirgáló csirkével látják el egy farmról. A közös étkezést fontos, sőt jelképes cselekedetnek tartja, s mindez nem ütközik a hitével. Bibliai történetek is bizonyítják, hogy a megszaporított hal és a kenyér, de akár a borrá változtatott víz is szakrális jelentést hordoz, az ima pedig a mindennapi kenyerünkért szól.

A pápa arról is híres, hogy a hajléktalanokat időről időre meghívja ebédre, s ilyenkor igazi itáliai menüvel látja őket vendégül. Gyakorta látogat el börtönökbe is, ahol együtt étkezik a rabokkal. Amikor Nápolyban járt, például ez volt a menü: csőben sült tészta nápolyi raguval és bivalytejből készült mozzarellával, zöld fűszeres pirított fiatal marhahús brokkolival és újkrumplival,desszertként pedig töltött leveles tészta.

A gazdag ízvilágú nápolyi ragu önmagában is megér egy misét: kockákra vágott sertésoldalasból, kolbászból, csíkokra szeletelt borjúhúsból és marha- fehérpecsenyéből készül. Vörösborral és paradicsomszósszal felöntve három órán át rotyogtatják, bazsalikommal ízesítik.

Az Argentínába kivándorolt Bergoglia família sarja pápaként is azt szeretné elérni, hogy visszakapja a rangját a családi együttlét – az ünnepeken és a hétköznapokban egyaránt. Ferenc pápa így fogalmazott:

„Az a család, amelyik sosem étkezik együtt, nem beszélget az asztalnál, hanem a tévét vagy az okostelefont nézi, nem teljes család”.