Paradicsomi hangulat

A paradicsomban éreztük ma­­gunkat augusztusban, amikor nagyjából három hullámban elsőként 30, majd 60, utána megint 30 kilónyi finomra érett paradicsomot szüreteltünk és raktunk el. Emellett persze folyamatosan ettünk nyersen és főztünk is belőle jócskán. A nagy szedésekből paradicsomlé készült, majd most, szeptemberben a továbbra is termő, de már ekkora hozamokat nem produkáló bokrok bogyóiból sűrítményt, különféle ízesített szószokat és persze lecsót fogunk elrakni.

Az idén sikerült a nagy fertőzéseket elkerülni, igaz, szinte 10 naponként kezeltük a növényeket. Napégést is tapasztaltunk, de csak az arra hajlamos fajtáknál, illetve azon a három soron, amely fölé nem feszítettünk ki árnyékoló hálót. A napégéses paradicsommal nem nagyon lehet mit kezdeni: a sárgás, zöldes és kemény húsrész nem érik meg soha, azt ki kell vágni és eldobni. A többször is előforduló nagy esőzések is megtették a magukét: volt egy hét, amikor sok lett a repedt bogyó. A nagy meleg, az erős napsütés és a bő esők okozták azt a ritkán előforduló jelenséget is, hogy az egyébként érett paradicsom gallérja, illetve ritkábban a talpa nem érik meg, hanem zöld marad, amit kivágva azért még lehet használni a gyümölcsöt. Ez tehát nem a gombák, baktériumok vagy a poloskák, hanem a fizikai körülmények miatt történt.

A nyár végén jelentek meg – szerencsére csak ritkán – a bagolylepkefélék hernyóinak rágásnyomai. A hernyó éjszaka aktív, ceruzavastagságú lyukakat rág a termésbe, akár már zölden is. A paprikánál is hasonló a helyzet – még jó, hogy a padlizsánt elkerülik. A kisebb hernyófertőzés ellen nem érdemes védekezni permetszerekkel, egyszerűen szedjük le akár fé­lig éretten is a bogyót, néhány nap alatt utóérik, és száraz helyen a rothadásnak is kicsi az esélye.