Megdorgált varjú

Szívmelengető, mókás jelenetnek voltam szemtanúja néhány éve. Egy varjúszülőpár etette a röpképes fiókáit a szomszéd ház tetején. A kamaszok esetlenül egyensúlyoztak a tetőgerincen, és nyakukat nyújtogatva tátották a csőrüket. A szülők pedig fáradhatatlanul hordták nekik az ennivalót.

Megesett rajtuk a szívem: nem lehet könnyű feladat ennyi lakli kamaszról gondoskodni. Főleg egy lakótelep tövében, ahol kevés a természetes táplálék. Tettem hát ki nekik a kertbe macskaeledelt, a kutyák vacsorájából elcsent húsfalatokat és friss vizet. A szülők eleinte bizalmatlanul méregették a terülj-terülj asztalkát. Félrebillentett fejjel, figyelő tekintettel lestek. Egyikük végül leszállt, míg a másik őrködött. 

Gyorsan rájöttek, hogy nincs mitől tartani, és hozták a gyerekeket is. Alig telt el egy-két nap, már szinte óramű pontossággal érkezett a család. Leszálltak a fűre, a fiatalok tátogtak, a szülők pedig hol etettek, hol szemmel látható szigorral figyelték, tanítgatták őket. Ha jóllaktak, elrepültek, majd néhány óra múlva újra visszatértek. Bennünket is egyre közelebb engedtek magukhoz, hálás dolog volt figyelni őket.

Az egyik fióka különösen értelmes tekintettel nézelődött, el is neveztük Okoskának. Nevéhez méltóan hamar összerakta magában a világ rendjét: a kertben mindig akad egy-két finom falat, friss víz, és az emberek sem bántják. Ezért is dönthetett úgy egy napon, hogy reggeli után nem repül el a családdal. Elbújt egy bokor alatt. 

Néhány perccel később a szülők éktelen károgásba kezdtek. Egyik tetőről a másikra szálltak, kiáltoztak. Az elveszett fiókát keresték. Sokáig tanakodtunk, mitévők legyünk. Végül Okoska megoldotta: előugrándozott. A szülei azonnal leereszkedtek mellé, szinte érezni lehetett a megkönnyebbülést rajtuk. Azt hittem, a boldog egymásra találással vége is a történetnek. 

Okoska megszeppent. Lehajtott fejjel tűrte a dorgálást, és többé nem próbált titokban ott maradni a bokor alatt. 

Idén tavasszal új varjúcsalád jelent meg a környéken, az egyik madár feltűnően otthonosan mozog a kertben. Ilyenkor arra gondolok: Okoska visszatért.