Házunk tája
Olajok űzik tova a vérszívókat
Napóleon mérge és a vérszívók
A korábbi évekhez képest teljesen átalakult a szúnyogszezon hazánkban. Sokkal korábban, már februárban találkozhatunk szúnyogokkal, s a vérszívók várhatóan egészen október végéig velünk maradnak. A szúnyogok igazi inváziója azonban a nyári hónapokra tehető. Ilyenkor már eleink életét is megkeserítették ezek az élőlények, az igazi hatékony védekezés azonban csak a XVIII. században kezdődött meg ellenük.
Kép: A csípőszúnyogok ellen hasznos lehet a megelőző védekezés is
A Széchenyi István gróf és Vásárhelyi Pál mérnök által hazánkban elkezdett folyószabályozás és mocsárlecsapolás előtt a mainál lényegesen nagyobb katasztrófákat is okozott a szúnyogok megjelenése Magyarországon. Nagy-Laczkó Balázs író, régész egy tanulmányában idézi fel ezeket az eseteket.
Egy 1748-ban írt feljegyzés például arról ad hírt, hogy a mai Békéscsaba területén annyi szúnyog, légy, lóbogár volt, hogy a magányosan legelésző marhákat elpusztították. Nyári hónapokban a vándor ezen a tájon csak úgy kelhetett útra, ha lovát előbb valamilyen arra alkalmas szövetbe varrta, hogy azzal is kímélje a rovarok támadásától.
A legrégibb időktől kezdve az emberek úgy védekeztek a vérszívók ellen, hogy a házak előtt esténként szalmát és minden egyebet égettek. A polgárosodás viszont magával hozta az újabb igényeket: a XIX. század közepére már a vidék is tisztában volt vele, hogy a vizenyős rétek és pangóvizek megszüntetése megoldást jelent a „szú-nyűgök” ellen.
A probléma azonban a gátak építése után sem múlt el nyomtalanul. A tanulmány szerint a természet a körtöltések és gátak mögé szorult, de ott se marad veszélytelen: 1936 májusában az Országos Közegészségügyi Intézet jelentése megállapítja, hogy a szúnyogszaporodás legfőbb okozói a várost körülvevő körgát melletti mocsarak, nádasok és állóvizek. Miután a mérgezés és a halakkal való biológiai irtás nem lehetséges, az intézet a petróleumot ajánlja.
Orosházáról 1937-ben már érkezik is a hír, hogy a sintér gödör környékén három maláriás megbetegedés is előfordult, ezért a tisztiorvos elrendelte, hogy tizenöt kiló petróleumot vigyenek ki a helyszínre és csónakról permetezzék be vele a temetőverem vizét.
A legelső megyei tudósítás, amely a petróleumos szúnyogirtás közismertségéről árulkodik, azonban korábbi, 1926-ból származik. Eszerint a Duna magas vízállása miatt az országos cserkésztáborozás színhelyéül választott újpesti népsziget (Szúnyogsziget) egy részét talajvíz borította el, ami kétségessé tette a sok ezer fiatal táborozását. A felszivárgott talajvizet rövidesen kiszivattyúzzák, de a felszínét addig is petróleummal öntötték le, mely a szúnyogoknak még az álcáit is megöli.
Ez is érdekelhet
A petróleumozásról a Szúnyogszigetnél Márai Sándor is megemlékezik, két évvel később született, 1928-as Óbudai strand című cikkében. Mint írja, a pesti kiruccanáson „csak a Dunával volt egy kis baj, előtte való nap szúnyogot irtottak a Szúnyogsziget körül, petróleumot öntöttek a vízre s a petróleum az egekig bűzlött, vastag olajrétegek úsztak a Dunán, tűrhetetlen volt.” Az író azt is megjegyzi: „Megnyugtattak, hogy ez nagyon ritkán történik, egy évben egyszer. Szóval, amikor én kimegyek a Dunára fürödni, egy életben egyszer. Azt mondták, két-három nap múlva nyoma sem marad, a Duna megemészti a petróleumot is.”
A petróleum egyébként amerikai mintára érkezett a magyar vizek felszínére, méghozzá egyenesen Panamából. Miután 1903-ban kikiáltották a Panamai Köztársaságot, és az új kormány az Egyesült Államok javára lemondott annak 16 kilométer széles övezetéről, az amerikaiak először a járványveszélyt számolták fel: a mocsarat petróleum, aszfalt és karbolsav keverékével öntötték le, majd felgyújtották.
A szúnyog- és egyben a maláriavész különösen a Balaton vidékének lakóit és vendégeit sújtotta akkoriban. A Zala megyei Újság javasolta 1940-ben a környéken élőknek, hogy a „víztartó hordókba célszerű egy kanál petróleumot vagy saprolt önteni”. Dr. Gärtner Ágoston már 1896-ban említi a saprolt is, mint szagtalanítót és bacilusölőt.
Darányi Gyula egyetemi tanár, az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottság elnöke 1941-es értekezésében a petróleum használata mellett már az úgynevezett schweinfurti zöld használatát is javasolja a szúnyogok ellen. A professzor arról is ír, hogy a gambusia nevű hal tenyésztése is eredményre vezet, mivel pusztítja a szúnyogokat. A schweinfurti zöld (vagy párizsi zöld) egy arzén-tartalmú festékanyag, mellyel a múltban főleg tapétákat, művirágleveleket, báli szöveteket festettek. Máig él a feltevés, hogy az így festett tapétától kapott arzénmérgezést Napóleon Szent Ilona szigetén. A gambusiaként említett szúnyogirtó fogasponty pedig eredetileg Amerikában őshonos, de miután a Panama-csatornánál sikeres biológiai fegyvernek bizonyult a maláriaszúnyogok ellen, az 1920-as évektől valamennyi kontinensre betelepítették. Alapvetően a melegebb vizeket kedveli, a betelepítés így hazánkban Hévízen, a Városligeti-tóban és Miskolctapolcán volt sikeres.
Dr. Szepesszentgyörgyi Ádám ökológus és biológus szerint hektáronként 150 liter petróleumot szórtak el eleink egy-egy irtás során egészen az 1940-es évek végéig, amikor jött az új és korszerű csodafegyver: a DDT.
A DDT-t azonban 1968-tól betiltották, mert a hatására a DNS károsodása jöhet létre. Azóta számos vegyi és biológiai módszert is kidolgoztak a szúnyogok ellen. Annak ellenére, hogy ezek a vérszívók táplálnak számos más élőlényt is a Földön, például a fecskéket és a denevéreket, miközben évezredek óta felhívják a figyelmünket örök tanulságokra is. Egy régi közmondás szerint például ha úgy véljük, túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy számítson a jelenlétünk, még sosem töltöttük az éjszakát egy szúnyog társaságában.
Lárvagyérítés földön, vízen, levegőben A 2013-as nagy árhullám óta a szúnyoggyérítést országosan a katasztrófavédelem feladata, de az önkormányzatok dönthetnek úgy, hogy külön megbíznak erre még cégeket a hatályos jogszabályok betartásával. A kezeléseket szakemberek végzik, minden esetben a közegészségügyi hatóság által engedélyezett irtószerekkel. A konkrét felhasználást a vármegyei kormányhivatalok és járási hivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervei ellenőrzik. Ez már idén is elkezdődött. Azt, hogy mely területekre terjed ki a központi szúnyoggyérítés, szakértői vizsgálatok határozzák meg. Az előírások szerint a szúnyoggyérítést alapvetően kétféle technológiával végzik, ott ahol azt a szakértő a szúnyogok egyedszám-növekedése miatt javasolja. A szúnyogirtás lehet biológiai lárvagyérítés földi, vagy légi kijuttatással. A biológiai gyérítés során egy baktérium által termelt fehérjetartalmú készítményt juttatnak a szúnyogok tenyészőhelyeire a vízbe. A kémiai szúnyoggyérítés mindig földi kijuttatással zajlik. Ennek során egy piretroid hatóanyagú irtószert permeteznek a szakemberek földi úton, azaz platós gépjárművön rögzített berendezések segítségével. Az irtószer a kijuttatott mennyiségben emberekre, melegvérű állatokra, növényekre ártalmatlan, az csak többezerszeres dózisban fejtene ki negatív hatást. Hektáronként mindössze fél litert permeteznek ki belőle, kijuttatás után néhány órával pedig le is bomlik. A kezeléseket napnyugta után kezdik, így a méhekre, és más nappal aktív rovarokra sem jelent veszélyt a szúnyogirtás. A kis vízfelületeken, kerti esővíztárolókban, virágcserép alatti edényekben, tócsákban fejlődő szúnyogok elleni hatékony védekezés érdekében a lakosság figyelmét is felhívják arra, hogy érdekük és kötelességük a szúnyogok szaporodásának akadályozása otthonukban. Erre a célra a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ felhívást (posztert) készített, melyet a kormányhivatalok az önkormányzatokon és a helyi sajtón keresztül a lakossághoz is eljuttatnak. A védekezésről, az ehhez szükséges eszközökről, szúnyogirtó szerekről és tablettákról is lehet tájékozódni a központnál és az önkormányzatoknál. |
