Felbukkanása kissé összekuszálta a szálakat és a viszonyokat a kertben. Megérkezéséig Cirmos és Don Egérió sikerrel verték vissza a területük integritását fenyegető macskatámadásokat, és ez még akkor is igaz, ha egy fekete-fehér példány, akit Géza Kusturicának nevezett el, átmenetileg beköltözött a fáskamrába, egy piros-fehér meg rendszeresen lejárt inni a kerti tavacskához. A harmadik macska esete azonban már a kezdetekkor eltérést mutatott az ezt megelőző próbálkozásokhoz képest. Először is rendkívül fess cica volt, szürkés, cirmos, csíkos, és a tetejébe még pöttyös is. Karcsú, nyúlánk, ám egyáltalán nem girhes, egészséges fiatal nőstény. Másodsorban nem ismerte a sicc szót. Amikor Géza először próbálta meg elhessegetni, megállt és visszanézett az energikusan siccegő buszvezetőre. És ez így maradt a továbbiakban is. Sőt a helyzet csak fokozódott. A harmadik macska rendszeresen megjelent Cirmosék tányérjánál (akik semmiféle ellenállást nem tanúsítottak), majd miután végzett az étkezéssel, talpacskájával elégedetten végigsimította a bajszát és begömbölyödött a nagyfejű hortenzia árnyékába. Géza már nem pazarolta erejét egy bizonytalan siccre sem, csupán felsóhajtott. Azt hiszem, lett egy új macskánk – mondta azután a fonalalgákkal viaskodó Brigitta von Nettesheimnek. Gézu, vigyázz – intette válaszában a nő – Hrabal úr is így kezdte, aztán egy erdőnyi macskát etetett. – Ekkor jelent meg Tigristigris és azon nyomban vetett is egy érdeklődő pillantást a békésen sziesztázó jövevényre. – Szép cica -mondta Géza felé fordulva – hol szereztétek? Géza lesújtó pillantást vetett a barátjára. – Házhoz jött, akár a nem mondom most meg, micsoda – válaszolta némi morgás kíséretében. Cirmos ekkor látta elérkezettnek a megfelelő pillanatot, hogy megjelenjen a társaságban, egy evés életjelet mutató, pihegő egérrel a szájában. Olyan eleganciával helyezte el az áldozatot Géza lábai előtt, akár a főpincér a Ritzben a kaviárt holmi decens kisasszonyok asztalánál. A Don a lábtörlőről figyelte az eseményeket, kissé mogorva arckifejezéssel és aranyló szemekkel. – Felmutatás – mondta a Tigris – és egyben bizonyságtétel. – Géza az egeret bámulta. – Na, eredj – mondta aztán. Mialatt az egér bánatosan elsántikált, befutott Lajos bácsi, és azonnal elemezni kezdte a kialakult helyzetet. – Á, mennyi szép macska – mondta – de mintha a szokásosnál eggyel többen lennének. – Ez csak a látszat, Lali – válaszolta Tigristigris, amikor Géza elindult szódáért a pincébe – a valóság összetettebb.
