Takesi úr azt morogta a bajusza alatt: Baka. Akkor szólt így, miután egy reflexmozdulattal elhárította a rolleres támadását és ezzel megmentette az elkerülhetetlennek látszó széttrancsírozástól. Egy hosszú limuzint vezetett, amit még Okinaváról szerzett, amikor export-import érdekeltségei is voltak. – Az lehetetlen – mondta Lajos bácsi, miután visszanyerte az egyensúlyát –, nyolcvan felett ritkán rollereznek az emberek. – Baka azt jelenti japánul, hogy idióta – válaszolta Takesi úr tökéletes magyar kiejtéssel, amelyet Mariska nénitől sajátított el –, de ennél azért komolyabb a dolog, mert az egyik legnagyobb sértésnek számít. – Aha – mondta erre Lajos bácsi –, végül is szegről-végről rokonok vagyunk, vagy mi. – Te Lali – szólt előre a hátsó ülésről Laci bácsi, miközben sanda pillantásokat vetett a remekül felszerelt minibárra, miután a hirtelen irányváltoztatás miatt nekikoccant a feje az ablaknak és ettől felébredt –, megvan a tettes. – Milyen tettes? – érdeklődött Lajos bácsi enerváltan, akinek már a baka is sok volt a hetek óta tartó kánikulában, bár a limóban szépen szuszogott a klíma, miközben kiégett veteményesek között haladtak el, és Takesi úr néha szórakozottan megugrasztotta az autót, mint valami smukkos rapper közvetlenül egy gyilkossággal végződő bandaháború elején. – Ami beléd harapott és aztán napokig fájt a helye, és így voltak ezzel többen is a faluban – válaszolta Laci bácsi, és hozzátette: – Púpos szúnyog volt, a leírás és a tünetek, amik lehettek volna sokkal rosszabbak is, mind ráillenek. Amilyen kicsi, akkora rohadék. Ezt is mondta még. – Púpos – sóhajtotta Tigristigris, aki mégiscsak eltöltött néhány szezont egy nádasban –, lassan olyan már, mintha az Amazonas mentén élnénk. – Ah, a Púpos – mondta erre Géza, akinek kiskamasz korában A púpos volt az egyik kedvenc olvasmánya, és úgy emlékezett, hogy egy Paul Feval nevű író írta, és tisztán emlékezett (úgy vélte most) Henri de Lagardere lovagra és a Nevers-vágásra, és beleképzelte magát ezekbe a szituációkba, mert akkoriban a képzelet volt az úr és maga a mámor és minden valóságos volt és nem virtuális, mert az akkor még nem volt kitalálva mint tér, a tér a játszó volt, ott meg minden vasból és betonból, mégis túlélték valahogy, és boldogok voltak, de nagyon. A törzs tagjainak egy része egyébként a vármegyeszékhelyből tartott hazafelé, ahol elhívásuknak megfelelve tanítottak és gyógyítottak. Szelíd, küldött galambként, bár Laci bácsi azért lázadt a szerep ellen. Ezek menthetetlenek – gondolta, de ezt megtartotta magának.
