Lajos bácsi a kertben üldögélt, amikor valami megcsípte az oldalát, pedig fekete pólóban ücsörgött ott, mert nemrég azt olvasta, hogy kánikulában a fekete öltözék jobb, mint a fehér. És irgalmatlan meleg volt. A rovar az ujján keresztül jutott be a pólója alá és azonnal szúrt. Illetve inkább harapott, mindenesetre Lajos bácsi erős fájdalmat érzett, odacsapott egy hatalmasat és letépte magáról a trikót. Te rohadék! – üvöltötte és a kerti csaphoz rohant némi hideg vízért, majd bedobott egy Calcium Sandozt, de a fájdalom nem szűnt. A hóna alá szorított egy vizes rongyot és várt a földet bámulva, ahonnan a hangyák szoktak támadni. A hőség nem enyhült és a fájdalom is csak alig, úgy egy óra múlva. Ebben az állapotban talált rá Laci bácsi, aki a mezőről érkezett, ahol az őzeket itatta, bár azok egyáltalán nem szolgáltak rá a gondoskodásra, tekintve, hogy már a fél faluban letarolták a veteményeseket. – Mi történt, Lali? – kérdezte. – Úgy ülsz itt, mint akit meglegyintett a depresszió. – Rovarcsípés – mondta Lajos bácsi –, és mocskosul fáj a helye. Egyébként nem vagyok depressziós – fűzte aztán hozzá –, reinkarnációs kimerültségben szenvedek. – Aha – mondta Laci bácsi és leült mellé –, és az meg mitől van? – Kiderült, hogy rengetegszer születtem már újra és újjá – felelte Lajos bácsi kissé elgyötört hangon. – Ott voltam, amikor Atlantisz elsüllyedt és minden eltűnt és minden tudás elveszett és mindenki meghalt, aztán Egyiptomban, ahol minden a halálról és az öntözésről szólt, és láttam Nérót, ahogy az égő várost bámulja vihogva, és láttam Lorenzót, a káprázatost Leonardo bonctermében és Botticelli nőit, és így tovább egészen mostanáig. Sokat utaztam és most elfáradtam – tette még hozzá –, de azt hiszem, ez lesz az utolsó bolyongásom ezen a Földön, mint ahogy neked is és az egész törzsnek, már amennyiben a lelkünk teljesíti a feladatot, amire elhívattunk, és a szerződést, amit aláírtunk. – Milyen feladatot? Milyen szerződést? – kérdezte Laci bácsi aggódva, attól tartva, hogy Lajos bácsit megütötte a nap, esetleg valami hallucinogén cucc volt a rovarban. – Észrevetted már, hogy felgyorsult az idő? – kérdezte Lajos bácsi váratlanul. – Észre – felelte Laci bácsi. – Na látod – mondta Lajos bácsi –, ezt nem mindenki tudja, csak a kiválasztottak, az egy alomból valók, te, Géza, a Tigris és az egész törzs. – De mi a feladat? – makacskodott Laci bácsi –, megmenteni a világot? – Az nem a mi dolgunk, nekünk hidakat kell vernünk és gyógyítani – mondta Lajos bácsi. – Van tüzed? – tette még hozzá.
