India hordaléka

Nem csitulnak a kedélyek Indiában a november 26-i bombayi, csaknem kétszáz áldozatot követelő terrortámadás óta. Sőt, mintha élesednének a hangok. Jómagam néhány nap után tértem vissza a városba, s első utam a Taj Mahal Hotelhez vezetett. Azt gondoltam, hogy végre közvetlen közelről is megnézhetem az épületet – ám tévedtem. Nem hogy le van zárva az épület, de már az előtte lévő térre, az India kapuja nevű diadalívhez is csak külön ellenőrzés után lehet belépni, jóllehet néhány napja itt ég szabadon járhatott boldog-boldogtalan.
A rendőrök persze nem adnak felvilágosítást a szigorítás okairól, ám elég kinyitni az újságot, s máris sejthetőek azok. Két hét telt el a véres támadás óta, de még mindig nem ért véget a közben keletkezett törmelék átvizsgálása. Keresnek például egy mobiltelefont. Valamennyi támadó kapott ugyanis egy készüléket, amelyek közül egy még nem került elő. A telefonok a támadók és a pakisztáni irányítok közötti kapcsolat fenntartására szolgált.

Mindez a tíz közül egyedül életben maradt terroristáról, a Mohammed Ajmal Amir Kasabtól tudható. A nyomozók naponta közölnek újabb és újabb részleteket a vallomásából. A férfi kész együttműködni, sőt, állítólag teljes megbánást mutat, s sírva kéri, hogy találkozhasson az anyukájával.
Erre persze nincs lehetősége, nem úgy, mint a The Observer újságíróinak. Az angol újság írói felkeresték a férfi szülőfaluját, s beszélgetettek a helybeliekkel, akik persze mind emlékeztek a terroristára, annak ellenére, hogy régen elköltözött onnan. Az utóbbi évét már a támadásra való felkészüléssel töltötte. Négy különböző táborban kapott egyre keményebb kiképzést, s közben folyamatosan mosták az agyát.

A lapokban egyébként a támadás újabb és újabb részleteinek továbbra is bérelt helye van a címlapon, igaz már induló anyag lehet a világválság Indiára gyakorolt hatása is, valamint az ország egyes szövetségi államainak választási eredményei. Maharasztra államban egyébként, amelyben Bombay is található, a terrortámadás már korábban elsöpörte a vezető politikusokat.

Az országban eközben egyre keményebb fellépést sürgetnek Pakisztán ellen. Az elmúlt napokban a térségben járt a januárban leköszönő amerikai kormány külügyminisztere, Condoleezza Rice, aki Pakisztánban a lehető leghatározottabb terrorizmus ellenes fellépést sürgette. Talán a diplomáciai nyomás hatása is lehet, hogy vasárnap késő este egy pakisztáni menekülttáborban letartóztatták a bombayi támadás feltételezett kitervelőjét, Zaki-úr-Rehman Lakhvit és tucatnyi társát. Sokan gyanítják Lakhvit korábbi indiai merényletek mögött is, s nem lehetetlen, hogy Irakig, Délkelet-Ázsiáig, sőt Boszniáig is elér a keze.

Kérdés, hogy a letartóztatás megnyugtatja-e az indiai közvéleményt. A Pakisztán-ellenes hangok ugyanis egyre élesebbek az országban. A három napig tartó tragédiát több mint száz televíziós csatorna jóvoltából egyenes adásban követhette nyomon az indiai polgár. Ám amíg ez kezdetben csupán tíz mindenre elszánt terrorista ámokfutásának és az ellenük harcoló biztonsági erők küzdelmének nyomon követését jelentette, addig a részletek feltárulásával egyre inkább Pakisztán-ellenes hangulatba fordul át. Sokan vélekednek úgy, hogy a nyugati szomszédot meg kell büntetni. A kérdés most már csak az, hogy miként. Politikai, diplomáciai, gazdasági és katonai – igen, katonai lépések is szóba jöhetnek. S egyre többek – például a városi középosztály többségének – véleménye szerint ez utóbbinak kell bekövetkeznie. Ettől pedig Isten mentse a világot, hiszen két atomhatalom áll szemben egymással.

Akárhogy is, egy valószínűnek tűnik fel: India nem hagyja megtorlatlanul a megtámadását.