Magyarország ébredőben?

Mintha ébredezőfélben lennénk. Hosszú-hosszú kómából, amelyben alig valakiket érdekelt, hogy élnek közöttünk sokféle, más kultúrájú, hagyományú. szokású emberek. Ők nem illeszkedtek hozzánk, mi pedig hozzájuk. Beszéltünk felzárkóztatásról, programokról, segítségről, támogatásról, miegymásról. Amúgy nagyon kevés történt.

A kívülmaradás, a tanulatlanság, a hevesvérűség, a testi-lelki és anyagi leszakadás, a munkanélküliség tömegessé válása mélyítette a szakadékot, felfokozta az indulatokat, táborokba szervezte az erőszakot megközelítési módszerként hitvalló rendcsinálókat.

Sok atrocitás, oda-vissza tettlegesség, erőszak, sőt gyilkosság után a tatárszentgyörgyi lövöldözés után mintha ébredeznénk a tudattalanságból, a magatehetetlenségből. Mintha eljutna hozzánk végre az üzenet: a sok locsogás, ígéret, mese, látszatsegítség után tenni is kéne egymásért.

Tatárszentgyörgyön tegnap eltemettek két meggyilkolt romát, apát és fiát.