A magyarok világhírneve

Az egész ügy azóta sem lett világosabb. Evo Morales, Bolívia 49 éves elnöke Venezuelában jelentette be: ő adott parancsot arra, hogy Bolíviában a rendőrök megrohamozzák Santa Cruz nagyvárosban a Las Américas szálloda negyedik emeletén a gyanított terroristákat, akik – a rendőrök szerint – meg akarták ölni az elnököt, az alelnököt és pár minisztert. A híradásokból kezdetben még az sem derült ki, hogy mikor és hol történt a rendőrök vagy a kommandósok megtorló akciója – Santa Cruz nevű város ugyanis Latin-Amerikában mindenütt létezik. A világ persze néhány perccel később kezdte összerakni a történteket. A bolíviai Santa Cruz az ország legnagyobb városa, a keleti tartomány székhelye, amely legszívesebben kiszakadna Evo Morales – az indián elnök – igazgatta országból, és amely olyan kommunisztikus elméletek rabja, mint amelyek tönkretették Nicaraguát, Chilét, és amelyek most eszik fel a Hugo Chávez vezette Venezuelát. Evo Morales arról nevezetes, hogy pontosan olyan populista, mint Hugo Chávez, ugyanúgy törekszik hatalma bebiztosítására, mint Chávez, és olyannyira híve a bennszülött őslakos nép jogainak, mint Hugo Chávez. És Morales szerint eljött az ideje, hogy az őslakosok éljenek is a jogaikkal.

Csakhogy ott voltak a később lelőtt magyarok, akik Morales elnököt ebben meg akarták akadályozni. Rózsa-Flores Eduardo, a kalandozó magyar, aki Bolíviában, Santa Cruzban született, és legalább három – magyar, horvát és bolíviai – állampolgársággal rendelkezett, valamint a jellegzetes nevű Magyarosi Árpád, a román állampolgár, aki nyilvánvalóan magyar. És még ott van Tóásó Előd, akit elfogtak, és egy zárkában helyeztek el egy bizonyos Mario Tadiccsal, a horvát–bolíviaival. Az ember csak kapkodja a fejét, és arra gondol, amire tán Morales is: „A magyarok nyilaitól…”

Az első híradások arról szóltak, hogy a bolíviai kommandó a Las Américas szállodában félórás tűzharcban küzdötte le a magyar terroristákat, a „zsoldosokat”. A képek viszont arról tanúskodtak, hogy a magyarokat végül is alsónadrágban lőtték agyon: senki sem kérdezett, csak lőtt. Bolíviai ügyvédek halkan megjegyezték, hogy a magyarokat megtámadó kommandó nem tartotta be az alkotmányos előírásokat. A helyi ügyvédi kamara elnöke, Edward Rojas például megjegyezte, hogy bírói végzés nélkül nem lehet megtámadni egy hotelszobát, kizárt, hogy a roham idején ne legyenek jelen az ügyészek képviselői, és nem lehetséges, hogy hullák esetén ne történjék ballisztikai vizsgálat – azaz nem tisztázza a szemle, hogy a golyók milyen szögben, miként érték a „terroristákat”.

Akárhogy is, az ELTE utolsó KISZ-titkára, Rózsa-Flores Eduardo, az ellentmondásos személyiség, a horvátok nemzeti hőse, halálában a nemzetközi média címlapjára küzdötte fel magát. Mondjon bármit is Evo Morales bolíviai elnök, nem a renitens magyarok fenyegették hatalmát. A magyarok alighanem rosszkor voltak rossz helyen. Morales most nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását javasolja, alelnöke pedig arról szónokol, hogy a terrorcsoport csak egyik csápja egy hatalmas polipnak.

A „társulatnak” volt egy ír tagja is: Michael Dwyer. Dick Roche, Írország Európa-ügyeinek minisztere megjegyezte, hogy az agyonlőtt ír – mert őt is lelőtték – keze össze volt kötözve: a törzse előtt. Mint Roche úrnak megmagyarázták: nem akarták, hogy a hulla keze ide-oda libegjen. Igazi bolíviai magyarázat ez.

Egy bolíviai hírügynökség meg azt magyarázta, hogy a merénylet tervei mögött gazdaságilag erős szabadkőműves páholyok álltak, amelyek nehezen viselték, hogy a nép hangját a lakosság többségét képviselő „indián” Evo Morales hallassa.

A szabadkőműveseket nem nagyon értik az emberek Bolíviában, de nem hangzik rosszul. A külföldi terroristákról szóló magyarázatokat mindenki felfogja – legfeljebb egy darabig nem lesz jó magyarnak lenni a világnak ama részén...