Mozgáskorlátozott lehetőségek

Gyerekkoromban korcsolyáztam, síeltem. Eleinte még tudtam menni: a falakon mindenhol ott volt a tenyerem nyoma, mert kapaszkodnom kellett. A feleségem sajnos két éve meghalt; azóta a nigériai vejem és a lányom közösen emelget, ha vécére kell mennem – meséli életét a Mozgáskorlátozottak Mosonmagyaróvári Egyesületének elnöke, dr. Thiesz József.

A fogyatékkal élők helyzete idén biztosan romlik. Több mint egymilliárd forinttól esnek el, mivel a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban 3,6 milliárd forintot kell megtakarítani. Ezért a mozgáskorlátozottak gépjármű-beszerzési és -átalakítási támogatására fordítható több mint 1,6 milliárd forint kétharmadát zárolták, ugyanakkor az áfatörvény változása miatt az eddiginél jóval több pénzbe kerül a különböző segédeszközök beszerzése is.

– Az egyesület ügyfélfogadása két évtizedig a lakásomon zajlott – azóta van irodánk, hogy polgármester úrtól ingyen kaptunk egy helyiséget. Azt a formális összeget pedig – háromszázezer forint –, amit gépjármű-támogatásként igénybe lehet venni, egy élelmes autókereskedő is megadja – mondja dr. Thiesz József, akinek még a svájci elektromos kerekes székért is három évig kellett perelnie az OEP-et. Az elektromos kerekes szék azért fontos, mert gyökeresen megváltoztatja tulajdonosa életminőségét, hiszen képes felállítani a mozgáskorlátozottat.

De vannak más akadályok is: például a mosonmagyaróvári postákra bejutni szinte lehetetlen. Pedig, ahogy a piarista iskolánál tették, egy egyszerű farámpával olcsón meg lehetne oldani a helyzetet.

– A postánál a folyamatos személyi változások miatt döntésképtelenek, pedig az önkormányzat felajánlotta, hogy vegyék bérbe az új épületünk alsó szintjét. Itt nemcsak akadálymentes a terep, hanem parkoló is van – magyarázza a helyzetet Szabó Miklós, Mosonmagyaróvár polgármestere. Aki azért is vállalta, hogy kerekes székben járja végig velünk a várost, mert tiszteletbeli tagként aktívan részt vesz a Mozgáskorlátozottak Mosonmagyaróvári Egyesületének életében. Persze ettől még ő sem szent.

– Be kell vallanom, legutóbb Győrben én is, akaratomon kívül, elfoglaltam egy mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolót. A felfestés ugyanis lekopott, a táblát pedig nem láttam. Az ilyenre saját városomban hírlevélben hívom fel a munkatársaim figyelmét. De a legnagyobb baj, hogy amikor be akartam fizetni a büntetést és egyúttal bejelenteni a hiányosságokat, a tisztem miatt végül csak szigorú megrovásban részesültem.