Hobbiállatok mindennapjai 2.

Görényegészség
A harmadik legnépszerűbb hobbiállattá lépett elő nálunk is a vadászgörény. Ennek oka az is, hogy szinte mindent megeszik, ezért táplálása nem okoz nagy gondot. A lényeg, hogy 70-80 százalékban nyers húst kapjon, mellé zöldségfélét, gyümölcsöt, sajtot és tojást. Mivel télen több zsiradékra van szüksége, kövérebb húst is kaphat. Konzerves, illetve száraz macska- vagy kutyaeledellel való etetés nem ajánlott, hiszen ha étrendje elég változatos, minden vitamint és fontos táplálóanyagot megkap, nincs szükség mesterséges vitaminokra. Eléggé ellenálló állatok, ha megkapják a szükséges védőoltásokat, csak ritkán betegszenek meg. Viszont az embertől könnyen elkaphatja az influenzát, tünetei nála is: láz, fejfájás, levertség, gyengeség, tüsszögés, orrfolyás, köhögés. A mielőbbi gyógyulás érdekében célszerű állatorvoshoz fordulni. A görényeket feltétlenül be kell oltatni veszettség, szopornyica és parvovírus ellen, mert ezek a betegségek az állat pusztulásához vezetnek.

Gőte a lakásban
Egyre népszerűbb hobbiállat a gőte is. Viszont aki kedvet kap a tartásához, tudnia kell, hogy a természetből nem szabad őket befogni, mert védettek. Másrészt nem is tudnának nekik megfelelő körülményeket teremteni, így szegények csak szenvednének. Tehát maradnak a kisállat-kereskedések, ahol több faj közül is választhatunk. Ha valakinek kis akváriuma van, ne a kínai vagy a japán tűzhasú gőtét válassza, mert bár elférnének benne, de szeretnek elbújni, s kell nekik a szárazföld is. A spanyol bordás gőte viszont kimondottan kezdőknek való faj. Igaz, hogy viszonylag nagy medence kell számukra: egy 100×40 centiméteres alapterületű, 25 centiméter magas akvárium.

Énekes szobatárs
A Délkelet-Ausztráliában őshonos énekes papagáj kellemes hangja és beszédes volta miatt kedvelt szobatárs. Azonban apró termete, színes tollazata ellenére néha makacs és agresszív is tud lenni, de ha fiatalkorától kezdve rendszeresen foglalkozunk vele, hamar megszelídül és kezelhetővé válik. Mindig párban, de más madaraktól elkülönítve tartsuk. Míg a hím alapszíne fűzöld, hátán kékes árnyalattal és élénkvörös farcsíkkal, addig a tojó jellemző színei az olajzöld és az olajsárga, fehéres-halványkékes szárnyfedőkkel. Magkeveréke főként kölesből, fénymagból, napraforgómagból, zabból és kendermagból álljon, melyet érdemes friss zöldséggel kiegészíteni. Önitatójában mindig legyen friss víz, a madárház alján pedig tiszta homok!