Halk szavú egerész

Jámbor karthauzi szerzetesek a XVI. században magukkal hoztak Afrikából egy különös macskát. Ez a szürkés szőr-köntösű, rézsárga szemű állat megtetszett a barátoknak, így francia kolostoraikban kezdték el szaporítani a derék egerészeket. Nagy becsben tartották őket, mivel a szűcsök jó pénzt adtak bundájukért, melyet rövidre nyírtak, majd olyan gondosan megfestették, hogy a vásárokon a gyanútlan vevőkre vidrabőrként is rásózhatták. De a karthauziak testének más része sem ment veszendőbe, hiszen Franciaországban akkoriban nem volt ritkaság, hogy a vasárnapi ebéden macska is az asztalra került.

Ez a fajta sosem nyávog hangosan, még erős fájdalom esetén is csak halkan miákol. E tulajdonsága miatt viszont gazdáinak különös figyelmet kell szánniuk kedvenceikre, hiszen előfordulhat, hogy az állat súlyos betegség esetén sem „panaszkodik”. Az első világháború végén a franciák nemzeti macskafajtájukká nyilvánították, és a húszas években megalapították az első komoly tenyészetet. A huszadik század második felében, amikor Európában és Észak-Amerikában virágzásnak indult a macskafajták tömeges tenyésztése, a karthauzi is egyre több országban tűnt föl. De mivel a felületes szemlélő számára megjelenésében nincs lényeges különbség a karthauziak és a brit macskák kék színű változata között, sokszor összetévesztették őket.

Mára gyökeresen megváltozott a helyzet, ami azzal is magyarázható, hogy a karthauziak testfelépítése lényegesen különbözik a jelenlegi brit cicákétól: fejük széles trapéz alakú, erőteljes, nem gömbölyded, szemük kissé húzott, kevésbé kerek. Olyan fajta, amely megőrizte ősi vadásztudományát. Jellemzője, hogy viszonylag kevés kölyke születik: ritka, amikor egyszerre négy kiscica jön a világra. Anyjuk igen nagy gondossággal neveli föl őket, s azokban a tenyészetekben, ahol egyszerre több állat hoz világra kölyköket, megfigyelték, hogy az anyamacskák felváltva szoptatják őket – azaz cicabölcsődét működtetnek. Gondos gazdájukkal különösen bensőséges viszonyt tudnak kialakítani – mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ha egy anyamacskának hirtelen elapad a teje, akkor kölykét cumisüveggel kell felnevelni. A gondos szülő ilyenkor szájában viszi oda a gazdihoz az éhes kis jószágot.

S hogy milyen intelligensek is ezek az állatok, arra jó példa Tolna Marianna budapesti tenyésztő megfigyelése, akinek állatai már a kulcscsörgésből meg tudják állapítani, melyik családtag érkezik haza. A karthauziak legnagyobb értéke azonban az, hogy még nászidőszakban sem teszik próbára környezetük idegzetét nyivákolásukkal, s a szomszédok még a panellakásokban sem panaszkodnak.