Hímzett hímes húsvéti strucctojás

Inkább messziről szemlélem a hímes tojást. Nem akármilyen alkotás ez: kalocsai motívumokat látok rajta – melyeket tűvel hímeztek rá. Ez tényleg hímzett hímes! A kecskeméti Zsigóné Kati idei húsvéti ajándéka. Magát lepte meg vele, mindazonáltal mások örömére készítette. Évről évre előrukkol valamilyen különlegességgel. Patkolt már arannyal, ezüsttel, rákarcolta Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját a meszes héjra vagy éppenséggel habkönnyű csipkét faragott belőle. Tizenkét technikát váltogat. Folyton újításon töri a fejét.

Menjünk egy kicsit vissza az időben. Katit rabul ejtették a virágmotívumok. Elhatározta, hogy lakása előterének csupasz falait kipingáltatja. Férje biztatására azonban maga látott neki. Éjszaka megálmodta a kompozíciót, reggel lefestette egy lapra. Felült a kalocsai buszra, majd megérkezvén az utcán kérdezősködött, ki a legjobb pingáló asszony a környéken. Mindenki egy nevet emlegetett, egy idős néniét, aki a közeli Szakmáron lakott. A néni azonban nem nyitott ajtót, hiába zörgetett kitartóan a kecskeméti látogató. Kati megfogadta, márpedig addig nem tágít, amíg ki nem jön valaki a házból. Leült a kerítés tövébe, falatozni kezdte a szendvicsét – mígnem elérkezett az ő ideje. Egyszer csak kilépett az asszony az udvarra, ő pedig hirtelen mozdulattal előrántotta a motívumokkal telefestett papírlapját, és csak annyit kért, intsen a fejével, ha tetszik neki. Na, ekkor kitárultak az ajtók.

Zsigóné a sok biztatás után megállás nélkül alkotott. Elhatározta ugyanis, hogy megszerzi a népi iparművész címet. Két falpingálással nevezett be, mindkettőt elfogadták. Azóta száz B kategóriás és tizenegy A kategóriás műve van. Amikor az első tojáshoz nyúlt, keze-lába remegett. Mára elszállt az izgalom, de az alkotás okozta boldogság megmaradt. Ha belefeledkezik a munkába, várhat a házi munka is. Különben pedig egy percre sem tud megállni. Baromfit tart, kenyeret dagaszt, befőttet készít. Több mint harminc éve él boldog házasságban buszsofőr férjével. Aki elnézi hitvese szenvedélyét. És azt is, amikor húsvéthétfőn háromszáznál is több férfi csönget be hozzájuk, hogy meglocsolják az „ország nyusziját” – valóságos búcsújárás van olyankor a portájukon.

Hogyan lett a kecskeméti népi iparművészből „ország nyuszija”? Meg a „tojásdíszítés királynője”? Egyszerű a válasz: a nyuszihoz hasonlóan Kati is tojást hoz húsvétkor. Méghozzá szépen díszített darabokat, melyek feljogosítják a műfaj királynői titulusának viselésére. Ezeket a jelzőket persze a média ragasztotta rá, hiszen gyakran szerepel a televíziókban, magazinokban. Két könyvet írt tudományáról, egyik német nyelven is megjelent. Zsigónét a világ öt legjobb tojásdíszítője közt tartják számon. Ez Dubaiban derült ki, amikor pár éve meghívták egy fesztiválra. Nem akarták hazaengedni. Azzal próbálták levenni a lábáról, hogy ott majd arannyal patkolhatja a tojásokat. De ő nemet mondott. Ahogyan Miamiban és Brüsszelben is.

Kezemben egy tyúktojás. Vöröshagyma héjával színezve, ősi magyar népi motívumokkal díszítve. Erre szintén vigyáznom kell, ezt kapom emlékbe, noha nem is locsolkodtam. Próbálom óvatosan tartani a törékeny darabot, de csak bénázom. Aztán Kati megmutatja, hogyan kell szállítani: marokba fogva, lazán – ilyen egyszerű ez.