Nem árt az egyenes gerinc

– Ki is vagy te valójában?
– Mindig ez az első kérdés… Nos, ha valaki sokféle dologgal foglalkozik, arról nehéz egyértelműen megmondani, hogy ki is ő valójában. Nem vagyok csodabogár. És polihisztor sem, mint ahogyan egyesek jobb híján neveznek. Irtózom a címkéktől. Semmivel sem tartom magam különbnek az autószerelőnél, aki megjavítja a kocsimat, vagy azoknál a mesterembereknél, akik a házamat felépítették. Nem úgy ébredek reggel, hogy ma éppen kortárs művész leszek, netán médiaszemélyiség. Az ötletek esetemben több kivezető nyíláson tolulnak elő, de ez inkább kereszt a vállamon. Könnyű szétaprózódni, nehéz minden területen azonos energiával és hitelességgel megnyilvánulni. A kérdésedre válaszolva: kultúrmunkás vagyok. Értékrendemben első helyen áll a hitelesség!

– Előfordult már, hogy olyan feladattal kerestek meg, ami nem illik az értékrendedbe, és mégsem mondtál nemet?
– Minek tagadnám: volt ilyen. Egyszer-kétszer bele kellett lépnem a csapdába, hogy később kellő tapasztalatok birtokában fel tudjam mérni a felkínált munka milyenségét. Egyáltalán nem sajnálom, hogy újabb és újabb területekre tévedek, ebben azonban rendesen benne van az elbukás lehetősége is.

– Pusztán pénzkereset miatt vállaltál el valaha munkát?
– Egyszer. De arra is ráfaragtam. Kiderült, az a fajta prostituált vagyok, aki visítozik, ha „megcsinálják”. Távol áll a habitusomtól, a személyiségemtől, hogy csak pénzért vállaljak el valamit. Hogy egy munkában százszázalékosan részt tudjak venni, legalább négy-öt motivációnak együtt kell lennie. És ez általában összejön.