Néha a csodára várok

– Mikor indul a napja?
– Családunk napi ritmusát meghatározza a kutyánk. Ahogy öregszik, egyre több törődést igényel. Most beteg a füle, orvoshoz hordjuk. Egyébként filmesként bármikor ugrásra készen állok. Nem okoz gondot, ha hajnali háromkor kell kimenni a repülőtérre.

– Folyamatos pörgésben van? Vagy vannak nyugodtabb szakaszok is az életében?
– Legutóbbi filmem, az Este óta eltelt három év, s ha minden igaz, a nyár végén hozzákezdek a következőhöz. A közte lévő időszakot nem nevezném nyugodtnak. És itt nemcsak az előkészületekre gondolok. Gyakran kérnek tőlem interjút, előadásokra invitálnak, kiállításokat nyitok meg, és sajnos az is előfordul, hogy egy-egy közvetlen munkatársunk temetésén kell búcsúbeszédet mondanom. Persze legtöbb időmet a produkciók viszik el, most négy filmmel foglalkozom egyszerre. Ma reggel például mind a négy producer felhívott, beszámoltak arról, hol tartanak a szervezéssel, a színészekkel való egyeztetéssel.

– Képes mindent fejben tartani?
– Nem olyan nehéz az! Elsősorban a színészekre koncentrálok, hiszen nagyon sok múlik rajtuk. A legnagyobb sztárokat azonban nem könnyű megszerezni. Főleg „igenekre” várok, néha meg csodára. A hivatalos formákat betartva, képviseleteken keresztül szinte járhatatlan az út, ugyanis minden filmes azt a negyven-ötven neves színészt akarja megszerezni, akiknek nevére a bank megnyitja a számlát. Sokkal hamarabb célba érhetünk régi kapcsolatok, ismeretségek, baráti ajánlások alapján. Az is számít, milyen nyomot hagytam azokban a művészekben, akikkel korábban dolgoztam. Ha jókat mesélnek rólam, azt az ügynökségük is megjegyzi.

– Szemtől szembe nem dicsérik?
– Nem szokták véka alá rejteni, hogy miként vélekednek a forgatásokról. Soha nem hagyom őket magukra, egészen közelről részesei a munkának – és ezért hálásak. Mindig a kamera mellett állok, nem ülök bele a rendezői székbe. Ha közlendőm van számukra, odamegyek hozzájuk, és a fülükbe súgom, mit szeretnék másképp. Fontosnak tartom a közvetlen kapcsolatot és a forgatáson megteremtett csendet. Nem ehhez vannak szokva, máshol ez nem így működik.

– Kit szeretne most megszerezni a legjobban?
– Figyelmembe ajánlották Scarlett Johanssont, akivel tizenegy éves korában már forgattam egy Warner Bros-produkcióban 1995-ben. Talán jelenthet valamit, hogy már szívtunk együtt egy levegőt. Most egy remek főszerepet kínálok neki, a felkérés már elment…

– És ha nemet mond?
– Amikor kiosztom a szerepeket, soha nem egy színészben gondolkodom. Kialakul egy sorrendiség, ha valaki nem tudja elvállalni a munkát vagy egyéb okok miatt elbúcsúzik tőlünk, akkor tárgyalunk a következővel. Ebben nincs semmi különös. Ha csak az nem, hogy az egyeztetések miatt elhúzódhat a forgatás kezdete

– Alkotótársa, Szabó István rendező mesélte, hogy születésnapján világsztárok is fel szokták köszönteni. Ez azért nem semmi!
– Harmincéves együttműködésünk alapján mondhatom, mindketten jól tudjuk, hogy egy produkcióban mennyire fontosak a színészek, mindent megadunk nekik. A Találkozás Vénusszal című film főszereplője, Glenn Close a legapróbb részletekig egyeztetett Pistával, sőt, még a magánéleti gondjait is megosztotta vele. És megmaradt köztük a barátság. Tulajdonképpen nálam is így van, de azt nem mondhatom el, hogy felhívnak a születésnapomon. Legyünk őszinték: legtöbb esetben a forgatás végeztével lezárul a kapcsolat. Néhány ügynökségi embernek vagy stábtagnak azért eszébe szoktam jutni.