Legyen Ön is szkeptikus!

– Mégis, mi bántja a szkeptikusok csőrét?
– A homeopátia, a vízérkeresés, az inga, a biorezonancia, az auralátás, a jóslás, a horoszkóp, az íriszdiagnosztika, az ufók… Soroljam még?

– Nem, nem, már sejtem.
– Mi semmire se mondjuk, hogy ilyen nincs, ez hülyeség. Csakhogy tessék bebizonyítani nekünk, hogy mindez létezik és működik! Például a homeopátiánál ne az legyen a hír, hogy Mari néni (név és cím nélkül) meggyógyult tőle. Tudományos eredményeket, statisztikai adatokat szeretnénk látni arról, hogy a tesztben részt vevők hány százalékánál hatásos, milyen mellékhatások léptek fel és milyen arányban.

– Komolyan mondja, hogy nem létezik ilyen hatástanulmány a homeopátiás szerekről?!
– Ugye, milyen hihetetlen? Pedig így van. Mi, magyar szkeptikusok is beszálltunk volna egy világméretű klinikai tesztbe, amelynek során a betegeket homeopátiás szerrel, klasszikus gyógyszerrel és placebóval kezelték volna. Aztán a görögországi vizsgálat előtt a homeopaták valamiért visszaléptek…

– Mitől ilyen elterjedtek mégis az ezoterikus irányzatok és az alternatív gyógymódok?
– Mert csodát ígérnek. Az élet bonyolult kérdéseire egyszerű, kézzelfogható választ adnak. A rendszerváltás után elárasztottak bennünket a jósnők, kuruzslók, csodagyógyítók, mágusok, asztrológusok. A sarlatánok egyre többen vannak, és egyre hatékonyabban érvelnek. Rezgésről, energiáról, a bolygók együttállásáról beszélnek, és ok-okozati összefüggésben álló történésnek állítanak be olyan eseményeket, amelyeknek semmi közük egymáshoz. És az emberek hisznek bennük.

– Talán mert hinni akarnak, amikor már nincs más kapaszkodó…
– Valóban gyakran ér bennünket az a vád, hogy elvesszük az emberek gyógyulásba vetett hitét, miközben a remény maga is gyógyító erővel bír. Ebben kétségkívül van valami: az orvostudomány és a pszichológia is elismeri, hogy a szervezetnek van bizonyos öngyógyító mechanizmusa, amit mozgósítani lehet. Az említett placebóhatás is bizonyítottan létezik, amikor egy készítmény annak ellenére hat, hogy nincs benne hatóanyag. Ugyanakkor mi azt mondjuk, hogy önmagában a hit nem elég, az nem váltja ki a bizonyított és bevált orvosi módszereket.

– Önök szerint a kollektív hitetlenség lenne a megoldás?
– De szép is lenne! Egyelőre az egyének saját felelősségérzetére igyekszünk hatni: legyenek szkeptikusak, azaz kételkedők, és próbáljanak utánajárni annak, ha valaki túl sokat ígér. Tájékozódjanak, kérdezzenek, legyenek tisztában azzal, mi miért történik velük. Ha valaki például úgy kezdi, hogy „brit tudósok megállapították”, már dobhatjuk is el a portékát. Ennél aljasabb, ha valaki valóban klinikákra hivatkozik…

– Ha már említi, biztosan volt erre is példa, ugye?
– Egyszer rászántam az időt, hogy az interneten utánanézzek egy rákot, cukorbajt és még számos betegséget „gyógyító” teának. Kiderült, hogy a forgalmazó olyan külföldi professzorokra és klinikákra hivatkozott, amelyek nem is léteznek. Dobozonként 19 700 forintot kértek érte. Az elkeseredett rákos betegek persze megveszik, és közben nem kezeltetik magukat megfelelően. A teát előállító „professzornak” lelke rajta, legyen multimilliomos belőle. De kérdem én: ha igaz lenne, hogy ez a tea meggyógyítja a rákot, hát nem forgalmaznák már világszerte, kutatásokkal igazolva a hatásosságát?!