Vezérigazgató overallban

Tizennégy éves korunk óta ismerjük egymást, így az olvasó nyilván természetesnek veszi, ha ebben az interjúban is tegeződünk. Mélyről és nagyon kicsi legényként indultál, s jutottál el a vezérigazgatói székig, s addig, hogy a szakmában ma sokan úgy emlegetnek, „a paprikakirály”. Hogyan kezdődött az életed? 

– Koraszülöttként jöttem a világra Sükösdön, 1952. június 21-én. Két kilóval születtem, aztán lefogytam egy kiló nyolcvan dekára, a szüleim aggódtak értem. Aztán rendbe jöttem, és megtanultam dolgozni tőlük, édesapámtól, aki kovács volt – ahogy az ősei is több nemzedéken át –, örököltem a műszaki érzéket. A nyolcadik osztályból a Kalocsai Dózsa György Mezőgazdasági Technikumba jelentkeztem, jó iskola volt. Negyedikben megnyertem az országos növénytermesztési tanulmányi versenyt, ezért felvételi vizsgát nem kellett tennem a gödöllői egyetemen, csak egy beszélgetésre hívtak be. 

Harmadévben az üzemszervezési szakot választottad. Miért? 

– Engem mindig vonzottak a számok. Úgy gondolkodtam, hogy bármilyen gazdasági tevékenység csak akkor eredményes, ha a bevétel több, mint a kiadás. Gödöllőn az agrár-közgazdasági képzés már akkor nagyon erős volt, nem véletlen, hogy az üzemszervezési szakból később létrejött a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar. Otthon közben paprikáztunk – termeltük a kertben és a téeszben a háztáji területen is –, és kezdtem értékesíteni a nem hivatalos csatornákon. Előbb lett egy MZ motorkerékpárom, aztán vettünk egy szép kék Wartburgot – ma is tudom a rendszámát: UD 46-77 –, én vezettem, mert az idős édesapámnak autóra nem volt jogosítványa. Vittem Gödöllőre az őrölt fűszerpaprikát, ahol el lehetett adni jó áron. 

Jártál Mészáros autószerelőhöz dolgozni, aki a Wartburgokra specializálódott… 

– Nagyon rendes ember volt, és rengeteget tanultam tőle. Két évig, harmad-negyed évben dolgoztam mellette, az autókon kívül ő egyebekkel is foglalkozott. Segédszerelőként igyekeztem tőle ellesni mindent, amit csak lehetett. Így ismertem meg nála egy általa készített daráló szerkezetét, ennek a mintájára alakítottam ki otthon később, 1990-ben, amikor vállalkozni kezdtem, a magunk nagy teljesítményű paprikadarálóját, amiből hármat készítettem. 

Mi történt az egyetem után? 

– Hazatértem Sükösdre, a Május 1. Tsz-be, amelynek az ösztöndíjasa voltam, és ahol édesapám kovácsként dolgozott. A téeszben több száz hektár paprika volt, részben a háztájiban, részben a közösben. Eljutottam a főagronómusságig, úgy, hogy közben Gödöllőn elvégeztem a számviteli szakmérnöki szakot. A paprikánkat a Kalocsakörnyéki Agráripari Egyesülés – a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. jogelődje – vette át, sőt 1978-ban épült egy kooperációs üzem, amelyhez Kalocsa adta az eszközöket – az olajtartályokat, a szárítóberendezést –, a termelőszövetkezet pedig magát a szárítóüzemet, a kiszolgálóhelyiségeket, az öltözőt, és mi adtuk a munkaerőt. Főagronómusként ezt is én irányítottam. Abban az időben még az országban 70-80 ezer tonna nyers fűszerpaprika termett, és a kalocsai meg a szegedi zrt. jogelődje naponta legalább egy kamion őrölt paprikát értékesített. Összehasonlításként: a múlt évben háromezer tonna nyers paprikát vásároltunk fel, amelyből körülbelül 450 tonna őrlemény állítható elő. 

A '80-as évek vége felé váltottál: átmentél a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombináthoz. Mi volt ennek az oka? 

– Ez még 1987-ben történt. Sükösdön a téeszben volt egy konfliktusom a párttitkárral, és ebből ezt láttam kiútnak. A kombinátnál dolgozva azonban egyre inkább éreztem, hogy a cégnek romlik a pénzügyi helyzete. A paprikaágazatban viszont láttam lehetőséget, és 1990. március 8-án beadtam a paprika kft.-nk cégalapítási kérelmét. Májusban eltörölték a paprikafeldolgozás állami monopóliumát, és akkorra már megvolt a cégünk, a sükösdi Házi Piros Paprika Kft., ami jó döntésnek bizonyult. Az első évben 240 mázsa őrleményt értékesítettünk, és nagyon szép jövedelmet értünk el. Tíz év múlva már négy telephelyünk volt az országban – a sükösdin kívül a dusnoki, a mezőhéki és az üllési –, és Házi Arany márkanév alatt a paprikaőrleményeken kívül gyártottunk különféle alapfűszereket és fűszerkeverékeket, szárítmányokat meg – saját fejlesztésű recept alapján – a Vito néven ismertté vált ételízesítőket. A Házi Arany termékcsalád harminc százalékát exportáltuk, nyolc európai országba – Németországba, Bulgáriába, Szlovéniába, Horvátországba, Csehországba, Szlovákiába, Romániába, Ausztriába – és a tengerentúlra, Kanadába és Ausztráliába. 

Magyarország európai uniós csatlakozása milyen változásokat hozott? 

– A 2004-es aflatoxinbotrány minket sem hagyott érintetlenül, bár ártatlanok voltunk. Kárvallottja lett a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. meg a Szegedi Paprika Fűszer- és Konzervgyártó Zrt. is, az árukat levették a polcokról, aztán visszatehettük. Végül 2008-ban felmentettek mindenkit a paprikahamisítás, a rossz minőségű termék forgalomba hozatalának vádja alól. Addigra mi megvásároltuk a szegedi, majd a kalocsai zrt. részvényeit – hitelből, kedvező konstrukcióval –, és a gondok ellenére bíztunk a jövőben. Az Euró­pai Unión belül körülbelül egymilliárd forint éves exportbevételre tettünk szert, ami elviselhetővé tette a paprikaszárítás magas költségeit.­ Így tudtuk elérni, hogy többet fizethettünk a termelőknek, ugyanakkor olcsóbb áron adhattuk a vásárlóknak a termékeinket. 

Mielőtt jöttem volna hozzád, benéztem a telephely mellett a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. boltjába. Láttam, hogy nálatok 5-6 ezer forint egy kiló fűszerpaprika, miközben a termelők a piacon 7-8-9 ezer forintért árulják. Hogyan lehetséges ez? 

– Úgy, hogy mi a szárítóinkat igyekszünk minél jobban kihasználni. A gáz az ártámogatás ellenére nekünk is drága, de mi Mezőhéken biomasszával is tüzelünk. A termelőknek a nyers paprikáért muszáj kifizetnünk legalább a kilónkénti háromszáz forintot, de az árakat nem emelhetjük, így aztán azon spórolunk, amin lehet. A kínai paprika, amit már kalocsai és szegedi üzletekben is lehet kapni, miközben a kalocsai és a szegedi fűszerpaprika-őrlemény hungarikum, a nagyobb szállítási költség ellenére három-négyezer forint, mert Kínában feleakkora munkabér terheli, mint nálunk, és napon tudják szárítani. S nemcsak nálunk, hanem sokak számára az Európai Unióban és a világ számos országában a kulcsszó az olcsóság, ráadásul a kínai paprika minősége javult is az utóbbi években. Így aztán nagyon észnél kell lennünk, ha a kalocsai és a szegedi fűszerpaprika rangját meg akarjuk őrizni. 

Négy gyermeked van, és a legkisebb, a 16 éves János kivételével, aki még középiskolás, mindegyik valamelyik paprikás cégeteknél dolgozik. Milyen a kapcsolatotok? 

– Bálint a Házi Piros Paprika Kft. ügyvezetője, Éva a főkönyvelője és a Szegedi Paprika Zrt. igazgatósági tagja, József pedig, aki angolul és németül is kiválóan beszél, beszerző és értékesítő. A feleségem a Házi Piros Paprika gyártmányfejlesztője. Mindannyian igyekszünk minél előbbre tekinteni, hogy ne érjen minket meglepetés. Nem egyszerű ez, a tavalyi évünk például hiába volt termésminőségben kiemelkedő, a korábbi nyolc európai ország közül hatot mára elvesztettünk. Ez 2025-ben 500 millió forintos árbevétel-csökkenést jelentett, amit részben úgy tudunk kompenzálni, hogy friss káposztából, uborkából és kápia­paprikából egy, az eddigieknél édesebb – és hál’ Istennek nagyon népszerű – savanyúságot készítünk. 

„Paprikakirály” – mondják rád, de királynak se könnyű lenni. Szereted ezt a szót? 

– Nem, én inkább szolgálónak tekintem magam. Ezt tanultam a szüleimtől, és ezt igyekszem továbbadni a gyermekeimnek és mindenkinek. Az elismerések persze jólesnek, ilyen volt 2025-ben az OTP Agrár Díja, amit a korábbi nyereségünk alapján a legeredményesebb élelmiszergyártóként kaptunk. Elmondhatjuk, hogy már több mint 15 éve öt-hatszáz embernek adunk munkát, az éves árbevételünk 15 milliárd forint körül van, és termékeinket a világ 32 országába – köztük az USA-ba és Dél-Amerikába – exportáljuk, 3-3 és fél milliárd forint összegben. Ám úgy gondolom, a szerénység mindennél fontosabb. S az öltönynél, nyakkendőnél vezérigazgatóként is jobban kedvelem a munkásruhát, az overallt. Most például a kalocsai cégünk esztergályosa is én vagyok, mert esztergályost nem kapunk. Dolgozni kell, ebben van a haszon és az öröm. Ez az én életem…