A kenyér összeköt

Milyen íze van a Magyarok kenyerének? 

– A Magyarok kenyere valójában nem egyetlen kenyér, hanem egy karitatív program. A Kárpát-medencében élő magyar gazdák által felajánlott búzából liszt készül, amelyet rászorulókat segítő szervezeteknek adunk át. Ebből készülhet kenyér, tészta vagy bármilyen más étel, amelyhez liszt kell. Szimbolikus értelemben a segítőkészség és az összefogás édes íze a legjellemzőbb. Benne van a gazdák szíve-lelke és verejtéke, a falugazdászok, a molnárok, a szállítmányozók, valamint mindazok munkája, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy az adomány célba érjen. Emellett az összetartozás ízét is hordozza, hiszen a magyarság számára a búza és a kenyér mindig is az életet és a megmaradást jelentette. Ezt fejezi ki a program jelmondata, a „15 millió búzaszem” is. Van egy harmadik íze is: a megújulásé. Arra törekszünk, hogy a programot új célokkal és eseményekkel gazdagítsuk. 

Hogyan változott a program az indulása óta? 

– A kezdeményezést Korinek László professzor indította el azzal a céllal, hogy a közös kenyérhez Magyarország és a külhoni magyar gazdák egy-egy marék búzával járuljanak hozzá, így az ünnepi kenyér magyar gazdák munkájából, magyar földön termett gabonából készüljön. Később, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), valamint a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) égisze alatt országos, majd az egész Kárpát-medencét összefogó, nemzetegyesítő programmá vált. Ezzel párhuzamosan a tartalma és eseményeinek köre is folyamatosan bővült: tavasszal búzaszenteléseket, nyaranta arató- és búzaösszeöntő ünnepségeket tartunk, ősszel és télen pedig átadjuk a búzából őrölt lisztet. Példamutatásként közösségi sütéseket indítottunk a Magosz gazdaasszony-tagozatának közreműködésével. A hagyományőrző, kulturális és karitatív események mellett szakmai programokat is szervezünk; például a sütőipari vállalkozásoknak gluténmenteskenyér-versenyt hirdetünk. Ezzel párbeszédet tudunk teremteni az alapanyag-termelők, a malomipari szakemberek és a sütőipari vállalkozások között arról, milyen fejlesztésekre van szükség. Mindezzel a fogyasztók is nyernek, hiszen új termékek jelennek meg a piacon. Fontos küldetésünknek érezzük azt is, hogy ráirányítsuk a társadalom figyelmét a gazdák nélkülözhetetlen és küzdelmes munkájára. Talán sokan bele sem gondolnak, milyen hosszú út vezet a vetéstől az aratásig. Az ősszel elvetett búzára nyolc-kilenc hónapot kell várni, miközben a gazda folyamatosan dolgozik vele, pénzt és energiát fordít rá, és vállalja a termeléssel járó kockázatot, különösen a mai, szélsőséges időjárási viszonyok között. Megteszi, amit tud, de annyit aratunk, amennyit a Jóisten nekünk szán. 

Az elmúlt évek időjárási szélsőségei komoly kihívások elé állították a gabonatermesztőket. Érezhető ez a felajánlásokon, vagy éppen ellenkezőleg: a nehéz években még nagyobb az összefogás? 

– Határon innen és túl egyaránt azt tapasztaljuk, hogy bármilyen küzdelmes is a termelés, a gazdákban mindig ott van a segíteni akarás, a mások iránt érzett felelősség. Annak idején a saját családomban is azt láttam, hogy ha jut elegendő az asztalra, akkor nem jelent nagy terhet adni belőle egy tányérral. Ahogy a mondás is szól: jut is, marad is. Viszont annak, aki kapja az adományt, nagy segítséget jelent. Sokszor elképzelni sem tudjuk, mekkorát. 

Milyen utat jár be a felajánlott termény, amíg élelmiszer-adományként eljut a rászorulókhoz? 

– Jellemzően az aratás idején hirdetjük meg a gyűjtést, amely augusztus végéig tart. Mintegy háromszáz gyűjtőpont működik, közülük száz-száztíz Magyarországon, a többi pedig a határon túli magyarlakta területeken. Számos gazdaság önként vállalja, hogy átveszi és betárolja a felajánlott búzát, valamint nyilvántartást vezet az adományokról. Szép és megható hagyománya a gyűjtésnek a búzaösszeöntő ünnepség, amikor a különböző gazdáktól érkező búza jelképesen eggyé válik. Ezeket régiónként és országosan is megrendezzük, mindig más-más település a házigazdája. Az összeöntés egyszerre fejezi ki a gazdák összefogását és a Kárpát-medencei magyarság összetartozását. Ezt követően az összegyűlt búzát a programot önkéntesen segítő malmokba szállítjuk, ott lisztté őrlik, és ezt adjuk át a rászorulóknak. Az adományok kiosztása általában októberben kezdődik és egészen karácsonyig eltart. Az évek során valóságos adományozási ünnepkör alakult ki, amely jó alkalom arra, hogy összehozzuk a felajánló gazdákat azokkal a szervezetekkel és családokkal, amelyek részesülnek a segítségből. Számunkra nagyon fontos ez a fajta személyesség. Azok, akik átveszik a lisztet, megismerhetik a gazdákat és azt a munkát, amelynek köszönhetően kenyér kerülhet az asztalukra. A gazdák pedig saját szemükkel láthatják, hová jutott a terményük, és megbizonyosodhatnak arról, hogy felajánlásukat becsülettel kezeltük, az valóban jó helyre került. 

Mekkora mennyiség gyűlik össze a felajánlásokból? 

– Évente tízezres nagyságrendben csatlakoznak gazdák, tavaly pedig rekordmennyiségű, több mint 1100 tonna búza gyűlt össze. Hogy érzékeltessem ennek a nagyságát: egy kamionra körülbelül húsz tonna termény fér, vagyis legalább ötvenöt kamionra lenne szükség az elszállításához. A valóságban azonban ennél jóval összetettebb a feladat, hiszen a búzát számos gyűjtőpontról kell a malmokba szállítani, majd szétosztani. Hatalmas logisztikai munka áll mögötte. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy nem a rekordok megdöntése a célunk. Egy aszályos évben természetes, ha kevesebb búza gyűlik össze, mint az előző esztendőben. 

Kizárólag búzát fogadnak adományként? 

– A búza, illetve az abból készülő liszt jelenti az adományok legnagyobb részét. De az évek során olyan gazdák is csatlakoztak, akik például zöldséget termesztenek. Nekik köszönhetően burgonyát és hagymát is el tudunk juttatni a rászorulókhoz. Szoktunk kapni felajánlásként száraztésztát, karácsonykor szaloncukrot is. A honlapunkon bevezettük a bankkártyás adományozás lehetőségét is. Így azok is csatlakozhatnak az összefogáshoz, akik nem termelők, de szívesen segítenének akár egy-kétezer forinttal is. 

Be tudják vonni a programba a fiatalokat? 

– Igen, az ifjú gazdák fontos pillérei a programnak. Míg az idősebbek csendben beviszik az adományt, addig a fiatalok ezt már hirdetik is a digitális térben. Nem dicsekvésként, csak az ő életükhöz ez a típusú jelenlét már hozzátartozik. Ezzel is példát adnak és hírét viszik a programnak. Emellett mi magunk is törekszünk arra, hogy segítsük az agrárium iránt elkötelezett fiatalokat: 2023-ban sikerült elindítani egy ösztöndíjprogramot. A három év alatt összesen 75 fiatalt támogattunk, ők agrárképzésben tanulnak vagy nagyon fiatal kezdő vállalkozók, viszont nehéz szociális körülmények között élnek. Jó visszacsatolás volt a nekik szervezett új programunk is: a nyári szakmai tábor ismét megmutatta, hogy egy jól képzett, eltökélt, gyorsan reagálni tudó agrárgeneráció van felnövekvőben. 

A fiatalok mellett a Kárpát-medencétől távol élő magyar közösségeket is meg tudják szólítani? Eljut hozzájuk is a Magyarok kenyere? 

– Folyamatosan keressük velük a kapcsolatot, szeretnénk, ha augusztus 20-án az ő asztalukra is kerülhetne olyan kenyér, amelyhez – akár csak jelképesen – mi is hozzájárultunk. A legtávolabb Limába küldtem egy kilogramm lisztet, amelyből azután kenyeret sütöttek. Számos közösségben alakult ki olyan hagyomány, amely a Magyarok kenyere programhoz kapcsolódik. Írországban a magyar iskola tanévnyitóján közösen szegik meg a kenyeret, Madridban kenyérünnepet rendeztek, Floridában pedig búzaösszeöntést tartottak. Apró, maroknyi zsákokban vittek magukkal magyar búzát, amelyet hozzákevertek a helyi terméshez, majd összekeverték a liszteket is és kenyeret sütöttek belőle. Ezek a kapcsolatok azután további együttműködések előtt is utat nyitnak: a washingtoni magyar közösséggel elindítottunk egy kezdeményezést, amelynek első támogatásából például kárpátaljai szervezeteket segítettünk. Ez is azt bizonyítja, hogy a magyar közösségek számára a búza és a kenyér ma is különleges jelentést hordoz. Nemcsak táplálék, hanem az összetartozás jelképe. Bárhol sütik és szegik meg, egy kicsit közelebb hozza egymáshoz a magyarokat.