Búzából sohasem lesz kaktusz

Ön szerint jelenleg mi a magyar agrárkutatás legnagyobb kihívása? 

– Egyértelműen a klímaváltozás. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni erre a jelenségre, mint egy kiszámítható, egyirányú folyamatra, pedig nem az. Lehet, hogy az aszályos évek után rendkívül csapadékos időszakokkal kell megküzdenünk. A mezőgazdaságnak és a kutatásnak ezekre a szélsőségekre egyaránt fel kell készülnie. Közben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mezőgazdaság rendkívül összetett, élő rendszerekkel dolgozik. Egy beavatkozásnak sokszor olyan következményei is lehetnek, amelyekre elsőre nem gondolnánk. Amivel az egyik oldalon nyerünk, azzal a másikon akár problémákat is okozhatunk. 

Például megjelenhetnek új kártevők? 

– Azt szoktam mondani, hogy rengeteg kártevő már ott áll a déli határnál, és csak idő kérdése, mikor jelenik meg Magyarországon. Saját szakterületemről, az atkakutatásból is sok példát tudok mondani erre. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy egyre több az egzotikus növény a kertészetekben, működik a „zsebimport” is, amikor nyaralásból hazahozunk valami hajtást, és a termesztett növények köre is folyamatosan változik. 

Tud erre konkrét esetet mondani? 

– A legjobb példa talán a füge, amely a jövőben akár fontos termesztett növényünkké is válhat. Néhány évtizede még csak elvétve volt jelen, ma már országszerte ültetik, és a növénnyel együtt megjelentek az új kártevők. A fügelevélbolhát például először az ország déli részén mutattuk ki, egy évvel később már a fővárosban is tömegesen jelen volt. Már három jelentős fügekártevő jelenlétéről tudunk, közülük a fekete fügelégy, amely már magát a gyümölcsöt fertőzi. Jelenleg egyik kártevő ellen sincs engedélyezett növényvédő szer. Ez is jól mutatja, milyen gyors ütemű a változás. 

Muszáj minden új kártevő ellen növényvédő szert kifejleszteni, vagy léteznek már környezetkímélőbb megoldások is?

– Nekem szívügyem, hogy lehetőség szerint környezetbarát megoldásokat kínáljunk. Ilyenek például az ATK Növényvédelmi Intézetének kutatói által kifejlesztett Csalomon-csapdák. Különböző feromonokat tartalmaznak, amelyek odavonzzák a kártevőket. Jelenleg több mint kétszáz különböző kártevőre létezik már csapda. Alkalmasak gyérítésre, egyben jelzik, ha a kártevők száma elkezd növekedni. Így a gazdálkodó vagy hobbikertész pontosan látja, mikor van valóban szükség beavatkozásra. Ez egyszerre jelent kisebb környezetterhelést és alacsonyabb költséget. 

A klímaváltozás – az aszály hatásain túl – befolyással van a talaj állapotára is? 

– Hogyne. A talaj egy rendkívül összetett élő rendszer, amelyben apró élőlények milliárdjai együtt gondoskodnak a talaj termékenységéről és a növények számára szükséges feltételekről. Egészséges élelmiszert csak egészséges környezetben lehet előállítani, a folyamat pedig a talajban kezdődik. Éppen ezért kerülnek előtérbe olyan kérdések, mint a talajművelés módja. Egyre többet hallani a forgatás nélküli technológiáról. Vannak, akik a jövő útját látják benne, mások viszont továbbra is ragaszkodnak a hagyományos szántáshoz. 

A kutatók szerint melyik a jobb megoldás? 

– A válaszhoz hosszú távú tudományos összehasonlításokra lenne szükség, nem puszta meggyőződésre. Azt kellene látni, hogy a különböző módszerek tíz év távlatában milyen hatással vannak a talajra, a terméshozamra és a gazdálkodás fenntarthatóságára. Sajnos a kutatásfinanszírozás nem támogatja a hosszú távú kutatást, legfeljebb csak 3-4 éves periódusokban gondolkodnak. 

Jól értem? A tudomány még nem tud egyértelmű választ adni arra, hogy szükség van-e a rendszeres kapálásra, vagy az a jobb, ha minél kevésbé bolygatjuk a talajt? 

– Az biztos, hogy a talaj felszínének megbolygatása valamennyi lesodródást és szél általi elhordást feltételez. Ugyanakkor a kapálással általában a gyomokat távolítjuk el, és a mechanikus irtás még mindig jobb, mint a vegyszeres. 

Lát-e ma olyan folyamatot, amelyről a kutatók tudják, hogy néhány éven belül komoly problémát okozhat, a közvélemény vagy akár a gazdálkodók mégsem foglalkoznak vele kellő súllyal? 

– Az egyik legfontosabb kérdés az, milyen növényeket fogunk tudni eredményesen termeszteni. Ezért a következő évek megkerülhetetlen feladata a kultúraváltás vizsgálata. Meg kell találnunk azokat a növényeket és termesztési rendszereket, amelyek a változó körülmények között is biztos megélhetést nyújthatnak. 

Hogyan lehet meggyőzni valakit arról, hogy változtasson olyan gyakorlaton, amelyet évtizedeken át alkalmazott? 

– A klímaváltozás egyszerűen kikényszeríti az átalakulást. Szinte rohamtempóban jelennek meg új kihívások, amelyek egyaránt érintik a gazdálkodókat és a kutatókat. A mi feladatunk az, hogy megértsük ezeket a folyamatokat, és olyan megoldásokat keressünk, amelyek segítenek alkalmazkodni. Mindenki maga dönti el, hogy él-e ezekkel a lehetőségekkel vagy sem. De azt tudomásul kell venni, hogy aki sikeres akar maradni a mezőgazdaságban, annak ugyanolyan dinamikusan kell alkalmazkodnia, ahogyan a klíma változik. 

Erre milyen lehetőségei vannak a gazdálkodóknak, amikor – ahogy ön is említette – a klímaváltozás kiszámíthatatlan? 

– Mind a gazdálkodóknak, mind a politikai döntéshozóknak a mediterrán országok mezőgazdaságát érdemes megvizsgálni, hogy abban a térségben milyen irányba fejlesztenek. Erre már vannak példák, itthon sokan kísérleteznek különböző mediterrán növények betelepítésével. A füge mellett egyre több helyen megjelent a gránátalma, de pisztáciával, olajfával is próbálkoznak. Datolyaszilva vagy kivitermesztésre is van példa. Ez utóbbi jól terem, de fiatal korában borzasztóan vízigényes. Azokra a növényekre kell kiemelt figyelmet fordítani, amelyek nagyon jól bírják a szárazságot. Az én kedvencem a szőlő. 

Az ágazat jelenleg éppen az amerikai szőlőkabóca és az általa terjesztett aranyszínű sárgaság ellen küzd. Mégis a jövő egyik növényének tartja a szőlőt? 

– Igen, mert jó szárazságtűrő. A gyökere mélyre lemegy, a növény a legnagyobb aszályban is zöld marad, még ha nem is locsolják. A problémát a szőlővel most sem az aszály okozza, hanem az aranyszínű sárgaság betegség. Pontosabban az amerikai szőlőkabóca elterjedése. Maga a fitoplazma, ami a flavescence dorée betegségért felelős, őshonos nálunk. Ám korábban nem volt közvetítő, amely átvitte volna a szőlőre. Azután jó tíz évvel ezelőtt kimutatták hazánkban az amerikai szőlőkabócát, amely viszont átviszi a fitoplazmát a szőlőre. Akkor már tudni lehetett, hogy ebből előbb-utóbb baj lesz. Manapság a helyzet valóban súlyos, ugyanakkor korántsem reménytelen. Olaszországban és Franciaországban már jóval korábban szembesültek ezzel a problémával, és megtanultak együtt élni vele. Fegyelmezett növényvédelemmel, a kabóca állományának visszaszorításával és a fertőzött tőkék folyamatos figyelésével kezelhető a kockázat. 

Ha vannak a klímaváltozásnak nyertesei, lesznek vesztesek is? 

– Igen. A gyümölcsöknél ilyenek a bogyósok, a málna, a szeder, amelyek a hűvösebb, csapadékosabb klímát kedvelik. A szántóföldi növényeknél pedig a kukorica termesztése fog egyre északabbra húzódni. Fájó szívvel mondom ezt, hiszen pont nálunk, Martonvásáron nagy tradíciója van a kukoricának, itt hozták létre a világon a második kukoricahibridet. Az biztos, hogy a kukorica továbbra is fontos növény marad, hiszen az élelmiszer- és a takarmánycélú felhasználás mellett egyre nagyobb szerepet kaphat az iparban, például a bioetanol vagy más biológiai alapú termékek előállításában. Az már egy másik kérdés, hogy hogyan tudjuk termeszteni. 

Zajlanak kísérletek, fejlesztések aszálytűrő növények nemesítésére? 

– Rengeteg ilyen programunk van, a szárazság- és hőtűrés ma az egyik legfontosabb kutatási irány. De azért vannak határok: a búzából sohasem lesz kaktusz. Az is fontos, hogy megfelelő terméshozamot adjon, jó legyen a minősége, és megfeleljen a feldolgozóipar elvárásainak. Például a búzanemesítés egyik iránya a gluténtartalom csökkentése. 

Eljutnak a kutatási eredményeik a szélesebb nyilvánossághoz? 

– Erre törekszünk. Kiadványokat készítünk, jelen vagyunk a közösségi médiában, SMARTonvásár címmel szabadegyetemet tartunk. Más szemszögből nézve: a mezőgazdasággal mindenki találkozik, amikor élelmiszert vásárol. Így a kutatásainkon alapuló innovációk jelentős része végül valamilyen formában eljut a legszélesebb nyilvánossághoz.