Állati gyógyszerkassza

Hazánkban számos állatbetegség ellen kötelező a védekezés. Ilyen például a szarvasmarhák tuberkulózistesztje, vagy a baromfifélék szalmonellamentesítési programja. Mindez sokba kerül az állattartóknak, ám látszólag semmi hasznot nem hoz nekik. A tbc-mentes tehenektől fejt tej, valamint a szalmonellózist nem okozó tojás és baromfihús a fogyasztók biztonságát szolgálja. A jószágtartókat évente négymilliárd forint állat-egészségügyi támogatással segíti az állam. Ennek jelentősége akkor mérhető fel igazán, ha tudjuk: a hazai haszonállat-gyógyszerkassza évi tízmilliárd forintra rúg.

Mindezt dr. Móré Attilától, a Magyar Állatorvosi Kamara gyógyszerforgalmazói tagozatának elnökétől tudtam meg, aki szerint az állattartás ingatag jövedelmezőségének ismeretében még inkább felértékelődik a negyvenszázalékos – nem mellesleg: az EU előírásaival is összhangban lévő – költségvetési hozzájárulás. Különösen a piaci hatásoknak teljesen kitett sertés- és baromfitartók, valamint a tejtermelő gazdák menekülnének meg minden olyan költségtől, ami talpon maradásukat veszélyezteti. Ám nagy gonddal járna és sokba kerülne a „tűzoltás”, ha mégis járvány törne ki a pénztelenség miatt elmulasztott állatgyógyászati beavatkozásokból.

Az idén elfogy, de jövőre is szükség lenne a támogatásra – melyre a 250 dolgozónál többet foglalkoztató nagy gazdaságok nem pályázhatnak, s azt nem igényelhetik a saját szükségletre termelők sem. A feltételeket elsősorban a kis- és közepes méretű árutermelő vállalkozásokra szabták. Például az öt tehenet, tíz kocát vagy ezer vágócsirkét tartó kistermelők éppúgy igényelhetik a támogatást, mint a több száz vagy több ezer állattal foglalkozó mezőgazdasági üzemek. A pénzügyi elszámolás, mint minden uniós támogatás, ebben az esetben is utólagos, és a Baromfi Terméktanács, valamint a Vágóállat és Hús Terméktanács közvetítésével történik.

A 2004. évi EU-csatlakozás előtt a magyar állat-egészségügyi helyzet kifejezetten jó volt. Azóta a közösségen belüli szabad áruforgalom – az állatok egészségügyi kontroll nélküli ide-oda szállítása – miatt lényegesen kedvezőtlenebbé váltak a hazai viszonyok. A szabad forgalmazás azonban az állatgyógyszerekre nem vonatkozik. Minden tagállamban újra kell engedélyeztetni és törzskönyveztetni a készítményeket. Móré Attila szerint ez csak látszólag felesleges, mert országonként eltérőek a viszonyok, nem is szólva a gyógyszerek pontos és egyértelmű adagolási és használati szabályairól.
Egészen más a helyzet az unión kívüli, harmadik országokból érkező állati termékeknél. Nem tudhatjuk, hogy mennyi és milyen gyógyszerrel, netán hormonkészítménnyel nevelték fel például az EU-ba érkező brazil disznókat vagy thaiföldi csirkéket.

Nos, ahogy mondani szokás, a jelenség előtt olykor még az EU esze is megáll, és csak csodálkozik...