Lopakodó hadihajó

Márpedig ahogy a katonai repülésben teret hódított a lopakodó technológia, úgy követel egyre inkább helyet magának a haditengerészetben is. Svéd, francia, német, holland, norvég és amerikai lopakodóőrhajók járőröznek ma már a tengereken.
Egy egész hajót lopakodóvá tenni igen összetett feladat. A fedélzetből kimagasló árbocok, fegyverzetek, radarok és navigációs berendezések mind-mind messziről árulkodó jelek: szinte beleakadnak az ellenséges hajókról, repülőkről érkező „földerítő” radarsugarak. Maga a fém hajótest pedig valósággal vonzza ezeket. De árulkodó a hajócsavarok által keltett zaj, sőt a hajtóművekből kiáramló égéstermék is.
A lopakodó változat megteremtésében az első lépés: minél alacsonyabbá tenni a vízből kilátszó hajótestet, s egyúttal minimálisra csökkenteni a föltűnő, kiálló berendezéseket, azaz mindent, amit lehet, bele kell süllyeszteni a törzsbe. Fém (hagyományos acélötvözet) helyett kompozit anyagból kell megépíteni a hajót. (A kompozitban egy szálas, textíliaszerű anyagréteget dolgoznak össze kötőanyaggal. A szál többnyire üvegből, szénből vagy szilícum-karbidból készül, a kötőanyag pedig műanyag vagy kerámia.) Igaz, ennek előállítása rendkívül drága, viszont jóval tartósabb, könnyebb, szilárdabb, ráadásul részben elnyeli a radarsugarakat. A lopakodótulajdonságot növeli, hogy a hajó külső borítását döntött, sima, sík lapok alkotják, ez alatt pedig úgynevezett prizmacsapdákat helyeznek el. Mindezek következtében a felületekbe ütköző radarsugár többször oda-vissza verődik, szétszóródik, illetve elnyelődik – vagyis a hajótest érzékelhetetlenné válik az ellenséges radar számára. Ugyanilyen hatású az a festék is, amivel a hajót bevonják: apró grafitgömböcskéket tartalmaz, úgynevezett teflonszürke bevonatot ad. Hogy az égéstermék se legyen árulkodó, nem a levegőbe, hanem a vízbe engedik, ráadásul úgy, hogy előtte hűtődobokon vezetik át, így homályosítva, illetve tüntetve el az árulkodó hőképet. A kiváltott zajt pedig a hajócsavar ideális formájával, illetve zajelnyelő anyagokkal, borításokkal mérséklik. Mindezek mellett fontos cél a haladási sebesség növelése is, amiben jelenleg az óránkénti 70-80 kilométer számít a csúcsnak.
A lopakodó hadihajók mindenekelőtt az őrnaszádokat erősítik. Fő fegyverzetük a nagy pontosságú légvédelmi rakétarendszer, noha emellett ágyúkkal, torpedókkal és aknákkal is fölszerelik őket. Éles helyzetben elhárító rakétáikkal nemcsak maguk, hanem a kíséretükben lévő hajók fölé is légvédelmi ernyőt vonhatnak.