Kiválasztottak

Két évvel ezelőtt mindenki Jared Leto jelmezéről beszélt, aki a Karl Lagerfeld emlékére rendezett show-n a tervező kedvenc macskájának embernagyságú változatában lépett a vörös szőnyegre. Most sokkal inkább Halle Berry a képzeletre nem sokat hagyó estélyi ruhája a téma a közösségi médiában. Néhány szakértő ezt az utat a Met-gála történetének pontos leírásaként is értelmezi: egy jótékonysági eseményből lett divatshow, amely először nevetségességbe, majd polgárpukkasztásba fordult, és amely éppen ezért az utolsókat rúgja. Ez különösen annak fényében elgondolkoztató, hogy először a BLM (Számítanak a Fekete életek) mozgalom, majd tavaly a világ háborús helyzetei miatt már komoly ellenállás volt a divat Oscar-estélyeként is aposztrofált esemény ellen. 

Nem volt ez mindig így. 1948-ban rendezték meg először kizárólag a New York-i előkelőségeket célzó, meghívásos jótékonysági eseményként Eleanor Lambert divatújságíró ötlete nyomán. A Metropolitan Múzeum divatrészlegének támogatására egy jegy ötven dollárba került. A Vogue korábbi főszerkesztője, Diana Vreeland a hetvenes években lett a Metropolitan Divatintézetének tanácsadója, amelynek következtében az esemény egyre médiabarátabbá, Anna Wintour, a Vogue jelenlegi főszerkesztője keze alatt pedig a kilencvenes évektől az egyik legnevesebb divateseménnyé vált. Ma a jegy 75 ezer dollárba kerül, egy tízfős asztal 350 ezer dollártól érhető el, és csak nagyon kevesen szerepelnek Wintour különleges listáján, akiknek nem kell fizetniük. A hírességek általában nem maguk állják a cechet, hanem nagy divatmárkák vagy cégek vásárolják meg az asztalokat, és meghívják őket – feltéve, hogy Wintour engedélyezi a kiválasztottakat. 

A meghívottak ennek megfelelően egy-egy divatcég kreációját viselik, amelyeket általában nem vásárolnak meg, hanem kölcsön kapnak. A darabok egyediek, esetleg vintage kollekciókból valók, és mindenképp illeszkednek az adott évben kötelező témához, amely mindig a múzeum díjnyertes vezető kurátorának, Andrew Boltonnak legújabb kiállításához kapcsolódik. Az idén az amerikai kultúrát mélyen átható fekete kisebbség öltözködése köré épül a kiállítás, így a gálán a fekete dandy fogalmát kellett a tervezőknek újraértelmezniük. A kifejezés eredetileg Angliából származik, a XVIII–XIX. század előkelő és divatos úrfijai tartoztak a kategóriába, amelyet Jókai Mór is használt piperkőc felhanggal. 

A fekete divat a kiállítás szakértői szerint igen széles merítést kínál, kezdve a meztelenséggel, ami az első, Amerikába hozott rabszolgák öltözködését (illetve annak hiányát) jellemezte. Számos híresség ezt az utat választotta sokatmutató estélyijében, amelyek a 2025-ös meztelenruha-trendeknek is megfeleltek. Többen ugyanakkor a XVIII. század ikonikus alakjához, Julius Soubise-hez nyúltak vissza, aki az 1760-as években Queens­bury hercegnőjének szeretőjeként szabadult fel a rabszolgaságból. Soubise divatot teremtett eltúlzottan viselt extravagáns ruházatával: csipkefodrokkal nőiesítette a dandyz­must, miközben olyan férfias tevékenységeket végzett, mint a lovaglás vagy a vívás. Most Jeff Goldblum, Regé Jean-Page vagy Lewis Hamilton is az ő nyomdokain járt. 

A leggyakoribb téma azonban a XX. század közepén az afroamerikaiak egyenruhájaként is ismert, magas derekú, széles szárú, szegecselt nadrággal és hosszú, széles hajtókájú, párnázott vállú kabáttal varrt férfiöltöny, a zoot öltöny újraértelmezése volt – például Zendaya, Lupita Nyong’o vagy Janelle Monae tálalásában. Kevesen tudják, hogy a szabástechnológia csúcsa a férfidivat, és egyesek szerint a témaválasztás éppen ezért nehézséget okozott a hölgyeknek. Tény, hogy 2003 óta ez az első olyan kiállítás és Met-gála, amely kifejezetten a férfidivatra koncentrál, ám a divatvilág kreatívan válaszolt a kihívásra, és férfiszabászati alapokon alkotott női öltözékeket. Ez valójában szintén nem áll messze a 2020-as évek elvárásaitól, hiszen sok tekintetben éljük az 1980-as évek reneszánszát, amikor a női kosztümök az erőt és az emancipációt jelképezték. Kérdés, hogy a hétköznapi divat mit visz haza az estéből, ám tény, hogy a közvetítést rekordszámú néző figyelte, az összegyűlt felajánlások pedig szintén csúcsot döntöttek: 31 millió dollárt sikerült gyűjteni.