Házunk tája
Földből ásott varangyos
Sokoldalú taplógombák
Kerttulajdonosok számára a taplógomba megjelenése rossz hír, hiszen gyakran a fa legyengülésére vagy belső korhadására utal. A természet szemszögéből nézve azonban ezek a különös élőlények nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. Részt vesznek az elhalt fák lebontásában, a tápanyagok körforgásában és számtalan élőlény számára teremtenek új életteret. Emellett évszázadokon át használták a taplógombát tűzgyújtáshoz, különféle tárgyak készítéséhez. Napjainkban pedig a környezetbarát ipar, a fenntartható technológiák és az orvostudomány kutatói is egyre nagyobb figyelmet fordítanak rájuk.
Kép: Sárga gévagomba Aranyásó Telkibánya Hegyi Manó Bartók József sétája 2013.09.06 fotó: Németh András Péter, Fotó: Németh András Péter
A taplógombák különös világába kalauzolja el az olvasót a HUN-REN Agrártudományi kutatóközpont (HUN-REN ATK) gondozásában megjelent Farontó taplógombák: a lebontás mesterei és a bioaktív vegyületek forrásai című kötet. A cím ne tévesszen meg senkit: a taplógombák nemcsak farontók, hanem fontos és jellegzetes fajok a biodiverzitás szempontjából. – A kötet célja, hogy bemutassuk mennyire sokoldalú és egzotikus világot alkotnak a taplógombák és milyen sokrétű a felhasználhatóságuk – hangsúlyozta a kötet bemutatóján az egyik szerző, Krüzselyi Dániel gombatannal foglalkozó kutató, mikológus. Ismertetése szerint a könyvben 25 hazai taplófajt mutatnak be, valamint számos olyan egzotikus fajt is, amelyek többsége védett természeti értéket képvisel. A gombák megjelenési formái széles skálán mozognak: előfordulnak mindössze néhány milliméteres termőtestű fajok, ugyanakkor ismertek olyanok is, amelyek akár a 450 kilogrammos tömeget is elérik. A kötetből az is kiderül, hogy a kutatók eddig egyetlen mérgező taplófajt fedeztek fel, a fahéj színű likacsos gombát, amely Magyarországon nem számít túl gyakorinak.
A közvélekedéssel ellentétben a taplógombák többsége nem az egészséges fákat támadja meg: megjelenésük inkább arra utal, hogy az adott fa legyengült, egyes részei elhaltak, amelyeket a gombák elkezdenek lebontani. Ezzel hozzájárulnak a faállomány egészségének fenntartásához, miközben biztosítják a tápanyagok körforgását, új életterek kialakulását. Nem véletlen, hogy sok helyütt az erdők doktoraiként tekintenek a taplókra.
Ez is érdekelhet
Humángyógyászati és kultúrtörténeti jelentőségük is figyelemre méltó. Régészeti leletek sokasága bizonyítja, hogy felhasználásuk szinte egyidős az emberiséggel.
Ötzinél, az 5300 „éves” rézkori jégembernél is kétféle taplógombát is találtak; az egyiket tűzgyújtáshoz, a másikat feltehetően fertőtlenítő vagy gyógyító szerként használhatta.
A taplógombák később is fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. Évszázadokon át alkalmazták tűzgyújtáshoz, később füstölőként rovarok, főleg szúnyogok ellen. A népi gyógyászatban sebkezelésre, valamint az erőnlét fokozására, az immunrendszer támogatására használták, a jótékony hatást tudományos kutatások is igazolták. Napjainkban világszerte intenzív vizsgálatok folynak a gyógyászati felhasználás további lehetőségeikről, a taplógombák gyulladáscsökkentő és tumorellenes aktivitású vegyületeit elemzik.
Szennyezőanyag-lebontó képességük és biocellulóz termelésük miatt egyre nagyobb szerepet kapnak a taplógombák a környezetbarát iparban. A taplók micéliuma képes lebontani például kőolajszármazékokat, nehézfémeket, növényvédőszer- és gyógyszermaradványokat. A micéliumból készülő könnyű, mégis tartós anyag a csomagolóiparban hasznosítható. Bizonyos taplófajtákat pedig természetes festékként alkalmaznak.
Kihalóban a taplászat A taplógombák egyik legérdekesebb felhasználási területe a taplászat vagy toplászat, amely az erdélyi népi hagyományban gyökerezik. Ez a speciális kézműves ágazat a taplógombák gyűjtésével, előkészítésével foglalkozik. Jellemzően bükkfataplóból, gondos előkészítéssel gombabőrt (amadou) készítenek, amely tapintásra bársonyos, leginkább a zergebőrhöz hasonló. Régebben cipőket, kalapokat, falvédőket készítettek belőle. Sajnos, a toplászat hagyománya a kihalás szélén áll, alig pár tucatra tehető azok száma, akik még foglalkoznak vele. Egyrészt jelentősen megcsappant a taplótermékek iránti kereslet, másrészt az alapanyag is eltűnőben van. A romániai magánerdők fakitermelése ugyanis egyre gyorsabb, így csökken azon öreg fáknak a száma, amelyeken a taplók meg tudnának telepedni. |
