Indiánok tüskés desszertje

E szártagok a terebélyes elágazódásaikkal három-öt méter magas bokrot alkotnak. A vadon élő változatok tövisesek: a szárleveleken szemölcs alakú képződményekben ülnek a finom, szúrós serték, amelyek a bőrbe jutva fájdalmas, égető érzést okoznak. A termesztett fajták többsége ellenben tövis nélküli.
A fügekaktusz virágai halvány rózsaszínűek, elhúzódva virágoznak, belőlük a gyümölcs csak lassan fejlődik ki és érik be. A termés tojásdad alakú vagy elliptikus, 5-10 centiméter hosszú tüskés bogyó, ami éretten narancs-, illetve bíborvörös színt ölt. A lédús terméshúsban sok mag ül, amelyek lágy, húsos, kocsonyaszerű anyagban ágyazottak. A nyers fogyasztáshoz meghámozzák, földolgozva ivólé, dzsem és szeszes ital is készül belőle.
A fügekaktusz nálunk is kapható változatát, az indián fügekaktuszt Olaszországon kívül főleg az Egyesült Államokban és Mexikóban termesztik. Jó termőhelyen 20-24 tonna termést is ad hektáronként. Érdekessége, hogy a kozmetikai iparban fontos alapanyag. A bíbortetű parazitaként él a fügekaktuszon, kifejezetten emiatt is termesztik, ugyanis a tetű vörös festékanyagával különböző kozmetikumokat színeznek.
Érett gyümölcsében átlagosan 15 százalék a cukor, emellett sok rostot és A-vitamint tartalmaz. A termést röviddel az érés előtt vagy érett állapotban szüretelik és hűtve szállítják. A teljes érés előtt szedett fügekaktusz szobahőmérsékleten érik be igazán, de ilyen állapotban már csak kis ideig tárolható.