Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
„Feketén bólogat az eperfa lombja” – írta Arany János a Családi kör című versében. Ez a mondat is bizonyítja, hogy már az 1800-as években ott díszlettek ezek a pompás fák a falusi portákon. Értékes gyümölcseit csemegézték a baromfik, elsősorban a kacsák, tyúkok, de a gyerekek is szívesen rájártak erre az édes finomságra. A felnőttek pedig remek párlattá varázsolták cefréjét. A mai magyar pálinkafőző mesterek ezzel a specialitással az Egyesült Királyságban négy aranyérmet értek el az égetett szeszek londoni világversenyén.
Kép: Kecskemét, 2009. augusztus 03. Eper. Fotó: Ujvári Sándor
Az eperfafélék családjának (Moraceae) két jeles képviselője is eljutott magyar földre az évszázadok folyamán: a fekete (Morus nigra) és a fehér eper (Morus alba). Míg a tiszántúli területeken eperfáról beszélnek az emberek, addig ugyanazt a fát a dunántúliak szederfának mondják. A kertészek hivatalosan az eperfa megnevezést használják, a gyümölcs színétől függetlenül. A szeder és a tüskementes szeder félfás cserje, a málna rokona, nem az eperfáé. Ugyanígy a földi eper, vagyis a szamóca, a piros termésű, lágy szárú növény sincs rokonságban az eperfával, csak a köznyelvben lettek „névrokonok”.
A fekete eperfa iráni származású, levele érdesebb, mint a fehéré. Már az ókori görögök és rómaiak is termesztették. Ezzel szemben a fehér eper kínai származású, és a selyemhernyó-tenyésztés kapcsán hozták be Európába a XII. században. Hazánkban a XVIII. században honosodott meg.
Igénytelen növény, viszont az amerikai fehér szövőlepke előszeretettel károsítja, főként augusztusban. Másik gond, hogy a magról kelt csemeték nem biztos, hogy öntermékenyek, ezért porzó partnerre van szükségük a rendszeres és bőséges terméshez. Még az oltott példányoknál is felléphetnek termékenyülési problémák.
Ilyen gondról számolt be levelében egy Szolnok környéki olvasónk. Nyolcéves, oltott eperfája csak pár szem termést nevel, a többi terméskezdemény lehullik. Kérdezi, hogy ültessen-e a jelenlegi fa mellé egy másik oltott eperfát, vagy van-e kötődést fokozó permetszer, amely megoldhatja a gondot? Ugyanis sajnálná, ha a fát ki kellene vágnia. A leírásból arra következtetek, hogy egy részlegesen önmeddő példányról van szó. A porzópartner megoldás lehetne, de az önmeddő gyümölcsfáknál a fajtakutatók éveken keresztül vizsgálják, hogy az adott önmeddő fajtának mely fajták lehetnek a megfelelő pollenadói. Ha ugyanazt az oltványt elültetjük még egyszer, akkor ez nem ad megoldást, hiszen ugyanazt a fajtát klónoztuk, így nem tudja önmagát megtermékenyíteni. Olyan ez, mintha alma esetén két Jonatán fát ültetnénk egymás mellé, pedig Golden vagy Starking kellene a Jonatán mellé, ezek a jó pollenadói.
Eperfa esetén is szóba jöhetnek a bórtartalmú permetezőszerek, ilyen termésfokozókat, kötődésjavítókat lehet kapni a gazdaboltokban. Az igazi megoldás azonban az lenne, ha egy évről évre bőven termő, öntermékeny példányról tudnának szemző hajtást szedni, és azzal beszemeznék akár most augusztusban a fát. Ezt az új fajtát tennék uralkodóvá a régi fán, tehát a mostani kevéssé termékeny részt csupán alanynak alkalmaznák, illetve részben meg is hagyhatnák a régi fajtát, és akár a két külön eperfajta együtt is növekedhetne ezen az egyetlen fán. Ilyen „kombifákra” számtalan példát látunk almánál, körténél, cseresznyénél és meggynél.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu