Reumára pünkösdirózsát?

Az évelő, lágyszárú pünkösdi rózsának nincs sok köze a rózsákhoz, mert a bazsarózsafélék családjába tartozik. A gyökeréből készült kivonatot vesebetegségekre és reumára ajánlották, ma pedig a homeopátiával gyógyítók egyik alapanyaga.

Szereti a sok napfényt, ezért ne árnyékos helyre kerüljön. Talajban nem válogatós, de azért meghálálja a mély termőrétegű, tápanyagban gazdag, gyengén meszes termőhelyet. Nyár végén, szeptemberben érdemes elültetni, hogy a tél beállta előtt kifejlődhessen a gyökérzete.

Tőosztással, gyöktörzsének feldarabolásával szaporíthatjuk. Éles késsel szétvágjuk a gyöktörzset úgy, hogy mindegyiken legyen néhány szem és elegendő gyökérzet. Ezután vízszintesen a földbe fektetjük, és körülbelül öt centiméter vastagon földdel takarjuk. Késő ősszel be lehet fedni szalmával vagy lehullott lombbal, hogy az erősebb fagyoktól megvédjük.

Ültetésével kora tavasszal is próbálkozhatunk, de bármikor szaporítjuk, csak három év múlva fog virágozni. Nem kényes növény, a betegségek általában elkerülik, viszont nagy szárazságban öntözni kell.