Aláaknázott gesztenyefák

A vadgesztenye-aknázómoly a globális felmelegedés hatására a kilencvenes években jelent meg Magyarországon. Néhány év alatt iszonyatos károkat okozott, hiszen három, sőt hosszú, forró nyarakon akár négy hullámban is támad április és október között. A fák levele sokszor már augusztusban lehullik, mert annyi bennük az akna, hogy nem tudnak asszimilálni, így azt érzékelik a fák, mintha beköszöntött volna az ősz.

Évekkel ezelőtt a Széchenyi-pályázat keretében fogott össze a Növényvédelmi Kutató Intézet és a Főkert a budapesti kerületi önkormányzatokkal, hogy a fővárosban megállítsák az inváziót. Lajstromba vették a közterületeken álló vadgesztenyefákat, feltérképezték a vadgesztenye-aknázómoly életciklusát, és megkezdték a védekezést. Kizárólag akkor permeteznek, amikor a molylepke rajzik, tudtuk meg Reiderné Saly Klára növénygyógyítótól és Zsigó György növényvédő szakmérnöktől.

A megfigyelés fundamentuma a szexferomon csapda, amely a szűz nőstény lepke illatanyagát sugározza. A hím lepkék követik ezt az illatot, de nem egy szép lepke hölggyel találkoznak, hanem halálos csapdába esnek. Zsigó György hetente többször is megnézi, hogy az adott csapda hány lepkét fogott, és ez alapján megrajzolja a rajzás menetét, majd kitűzi a vegyszeres beavatkozás időpontját. Idén tavasszal az első nemzedék rajzása április 10-én kezdődött – mondta Reiderné Saly Klára. Tíz nap múlva megkezdődött a tojásrakás, és április 28-án védekeztek kitinszintézist gátló készítménnyel. A második nemzedék június tizedikén, a harmadik pedig augusztus tizedikén támadott, és ha beköszönt a vénasszonyok nyara, akkor október elején még egy negyedik nemzedék is kifejlődhet. Ez azonban idáig mindig csonka nemzedék volt, ami azt jelenti, hogy a lepkék ugyan lerakják tojásaikat, a petékből még a lárvák is kikelnek, de ezek már nem tudnak áttelelni.

Ugyanakkor az áttelelésre kész generáció az ősszel lehullott levelekben található. Ezek a kis bábbölcsők olyan masszívak, hogy ha még a sárba is taposnánk a leveleket, akkor is kikelnének belőlük tavasszal a lepkék. A levelek elégetése pedig kétélű fegyver – hangsúlyozza Zsigó György. Ugyanis fürkészek is lehetnek a levelekben, amelyek az aknázómolyok természetes ellenségei. Mivel ezekből a fővárosban viszonylag kevés van, nélkülözhetetlen a vegyszeres védekezés, méghozzá kitinszintézis-gátló hatóanyaggal. Ennek a hatásmechanizmusa, hogy gátolja a rovarok külső kitinvázának a fejlődését, miközben a belső szerveik nőnek. Így aztán annyira beszorulnak a kitinpáncéljukba, hogy elpusztulnak. Olyan ez, mintha egy gyermek lovagot egy gyerekméretű páncélba zárnának, miközben növekedne a teste, de a páncélját nem cserélnék nagyobbra.