Termesszék velem: új-zélandi spenót

Kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába tartozik. Még a félárnyékban is jól megterem, ezért szőlő vagy kisebb fák alá jól ültethető. Sajnos a hideget nem tűri, mínusz 10 fok alatt nem vethető, mert fejlődése a hideg miatt megáll.

Kifejezetten melegigényes, ezért hideg, esős napokon a növekedése lelassul, borús időben nem virágzik, a magtermést nem hozza. Hogy ezt elkerüljük, vessük korábban cserépbe, s ha a talajhőmérséklet eléri a szükséges meleget, akkor kiültetjük. Vetése április elején esedékes.

Nálunk úgy vált be, hogy egy körülbelül másfélszer másfél méteres területet húsz centinként, váltósorral ültettünk be, melynek termése bőven fedezi egy család szükségletét. A talajra nem igazán igényes. Érdemes egy kevés nitrogént is jutatni a talajba, meghálálja. Kártevőjével nem találkoztam és a gombás betegségekre sem fogékony.

Mivel lágy szárú és 40-50 cm hosszúságúra is megnő, nem árt hozzá valamilyen tartó szerkezetet építeni. Bár egymásra borulva is szépen növekedik, csak így nehezebb szedni. Érdemes visszacsipkedni a leveleit, mert akkor jobban bokrosodik. Igazán jól 25-30 fok körül érzi magát, így viszont öntözni is kell.

A magokat a fagyok előtt érdemes leszedni. Ha ezt nem tesszük, akkor jövőre saját magát elveti, így akár több éven keresztül is díszlik.

A fiatal hajtásvégeket fogyasztjuk. Kinézetre, ízre alig tér el a kerti spenóttól. Készíthetünk belőle pestót, lepényt, lasagna-tölteléket, illetve minden olyan ételt, amit a közönséges spenótból is megteszünk.

Energiában szegény, ám vitaminokban és ásványi sókban rendkívül gazdag. Béta karotin, B2-vitamin, vas, magnézium és kalcium, valamint C-vitamin és foszfor is található benne. Segíti az emésztőmirigyek működését és a bélmozgást is.