Csodás zamatú fügeaszú

– Kimustrált autóbuszok ablakaiból állítottam össze az első kis üvegházamat 1983-ban – emlékezik a kezdetekre az 54 éves állatorvos, aki 13 faluban lát el hatósági föladatokat Tolna megyében. – Kezdetben hobbiból gyűjtögettem és szaporítottam a délszaki növényeket, később piacra is jutott belőlük. Abban az időben még kevesen foglalkoztak Magyarországon trópusi és mediterrán különlegességek termesztésével, így a növényeim keresetté váltak, a termesztést fokozatosan fölfuttattam. A csúcson öt nagy dupla szigetelésű, 12 méter széles és 40 méter hosszú fóliasátor alatt sarjadtak, növekedtek, virágoztak vagy éppen érleltek termést a növényeim.

A vállalkozás virágzásának (amelyben Rapay József termelt, pedagógus felesége pedig értékesített) a gázáremelés vetett véget. A kétezres évek elején a téli fűtésszámlájuk már egyre inkább közelítette a havi egymillió forintot. Aztán 2008 tele fájó emlék az életükben: a nyolcszáz dédelgetett növénykülönlegességből hétszáz pusztult el a szemük láttára, mert kénytelenek voltak leállítani a fűtést a fóliasátrakban. Miután a kifejezetten fagyérzékenyek kihulltak, Rapay József csak a megmaradt százat szaporította tovább, azokat, amelyek bírják a hideget, sőt még a mínusz egy-két fokos fagy sem tesz kárt bennük. A hideg sokk néhány meglepetéssel szolgált. Kiderült, hogy számos mediterrán gyümölcs sokkal jobban bírja a fagyot, mint azt korábban gondolták; a virágok közül többek között a kényes papagájvirág is jó téltűrőnek bizonyult. De a babérok, leanderek között is akadtak olyanok, amelyek föl sem vesznek egy kisebb lehűlést.

A doktor úr a fügéire a legbüszkébb; hetven fajtával szerinte az övé az ország legnagyobb fügegyűjteménye. Ezek zömének azonban nem Zombán, hanem a jobb adottságú szekszárdi kertjében adott helyet. Közöttük akadnak egészen extrák is: 20 dekás gyümölcsöt termők, bordó, fekete, lila, sárga vagy piros gyümölcshúsúak. Egy részüket a Balaton-felvidékről, Pécs és Villány környékéről gyűjtötte, illetve Algériából, a Kanári-szigetekről, Görög- és Horvátországból hozta. A termésből lekvárt, dzsemet, bort és pálinkát is készít. Mint mondja, az ínyenc pálinkaivók idegenkednek a fügepálinkától, ezért nem népszerű, és a közönséges fügebor sem kapós. Annál sikeresebb lett viszont az aszúja. Két éve egy rangos borversenyen a tokaji aszúval együtt kóstolták a szakemberek fügeaszúját, ami semmivel sem maradt el az ötputtonyos szőlőaszútól.

S ha már füge, a gazda büszkén újságolja, hogy a család tulajdonában van Babits Mihály egykori szekszárdi szőlője, amelyet 1968-ban vásároltak meg az állatorvos szülei. Megvan még a 150 éves fügefa is, amit több versében is megénekelt a költő, s amelynek szaporulata a kiváló Babits füge. Átlagosan 10 dekás, vörösbarna színű gyümölcsöt hoz, és gyakran háromszor is terem évente. És itt, az egykori szőlőben állnak azok a diófák is, amelyek árnyékában, a malomkő asztal mellett ülve írta Babits az önéletrajzi ihletésű Halálfiai című regényét.

De jelentős a Rapay-féle banángyűjtemény is, ami legalább huszonöt hidegtűrő, többé-kevésbé télálló fajtát számlál. Ezek nálunk nem hoznak értékelhető termést, a virágjuk viszont különlegességnek számít. Közülük például az egyméteresre növő kínai törpe banán 6-8 hónapon át virágzik. Hidegtűrő gránátalmákból terméshozó és virágaikkal díszítő változatok egyaránt vannak a gyűjteményben. Mint ahogy kínai datolyából és a datolyaszilvából is, amelyek rendszeres terméssel jutalmazzák a kertészt. Hasonlóan a citrusfélék is, így a mandarinok, a különféle citromok, köztük a majd egykilós terméseket is hozó óriáscitrom.