Agyonvertek egy újhelyi hajléktalant

Összevert hajléktalanra találtak a társai egy külterületi présházban Sátoraljaújhelyen, s mivel a férfi a kérlelésükre nem ébredt fel, hagyták pihenni, majd ők maguk is aludni tértek. Csakhogy a szerencsétlen fedél nélküli ember ekkor már eszméletlen volt a bántalmazástól, reggelre pedig meghalt.

A bűncselekmény két évvel ezelőtt, augusztus végén történt, ítéletet viszont most hozott a Debreceni Ítélőtábla. A tárgyaláson, az ügy felelevenítése során kiderült, hogy a 49 éves férfit azért ítélték 13 év fegyházra, mert 400 forintnyi tartozás miatt agyonvert egy hajléktalant.

A gyilkossággal gyanúsított ember fia szintén a vádlottak padján ült Debrecenben. Idősebb és ifjabb L. Gyula a különös kegyetlenséggel elkövetett bűncselekmény napján egy asszonynál végzett alkalmi kőműves munkát, majd sörözni mentek. Az apát nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy hajléktalan ismerőse a fent említett összeggel adósa maradt korábban. Ezért útra keltek Sátoraljaújhely külterületén lévő romos, présház felé, ahol fedélnélküliek húzták meg magukat. L. Gyuláék megtalálták N. Istvánt, szóváltásba keveredtek vele a 400 forintos tartozás miatt. Előbb csak provokálták adósukat, majd idősebb L. Gyula csúnyán összeverte. Az áldozat pár ütés után elesett, amikor is a testi sértésért már büntetett vádlott, összerugdosta a hajléktalant. A szakértői leírásból kiderül, hogy 15-20 közepes, illetve nagy erejű rúgás érte az áldozatot a felsőtestén.

A romos telepen tartózkodók, az agyonvert fedélnélküli ember ivótársai, nem mertek társuk segítségére sietni, mert L. Gyula a közelében ácsorgó hajléktalant meg is fenyegette. A gyanúsított fia is néma szemlélődő maradt, megdöbbent apja brutalitása láttán, noha 200 forintot kivett a szerencsétlen áldozat zsebéből.  N. István élt még egy darabig, bár eszméletlen volt, reggelre azonban belehalt sérüléseibe.

Az eljárás során nem csak a két L. Gyula ellen indult büntetőeljárás, hanem a közelben némán szemlélődő, segítséget nem nyújtó hajléktalan ellen is. Ő és ifjabb L. Gyula beismerő vallomást tettek. Ezek után az elsőrendű vádlott, idősebb L. Gyula tagadása okafogyottá vált. Ő ugyanis azzal védekezett, hogy olyan beteg volt, és rozzant lábakon állt, hogy el sem tudott volna gyalogolni a külterületen lévő hajléktalan telepig. Ezt a „mesét” nem fogadták el a debreceni bírák, akik 13 év fegyházbüntetéssel sújtották L. Gyulát, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság miatt. Fiát, aki szintén volt már büntetve, egy év hat hónap börtönre ítélték. A harmadrendű vádlottat egy év fogházzal sújtották.