Tankó Istvánt elnyelte a föld…

Tankó István erre a napra tervezte BMW-jének megvásárlását. Igaz, hogy használtat nézett ki, négy millióért, de neki ez is tökéletesen megfelel. Evvel már el tudja kezdeni az új életét. Igen, megváltozik, ezt már elhatározta a börtönben, ahová, egyebek mellett némi gázolaj lopásért került. Nem, ennek vége, jó útra tért, vállalkozó lesz.

Igen, így lesz, s az induló tőkéje is megvan hozzá.

Amikor bevonult Baracskára, hogy letöltse a fogházbüntetését, a pénzét cimborájára, a szintén tatabányai Horváth Pálra bízta. Tizenegymillióról írtak papírt, s mire négy és fél év múltán szabadult, az összeg csaknem tizenhétre duzzadt. Hát kell ennél rendesebb cimbora?


Most is milyen segítőkész! Néhány nappal korábban elkísérte Budaörsre, együtt foglalózták le az autót százezerért, aztán jött vele másodszor is, hogy végleg nyélbe üssék a vásárlást. Igaz, hogy Pali otthon felejtette a bankkártyáját, amivel a pénzt ki tudták volna venni, de hát ilyen bárkivel előfordulhat, nem igaz?

De majd most! Együtt mennek el Nyíregyházára kifizetni a vételárat, utána együtt veszik át az autót is. Igaz, hogy előbb említette a telefonban, hogy mintha megint lenne egy kis baj, most meg a gyereke beteg, ha jól értette a telefonban. Mindegy akkor átveszi tőle a készpénzt, s megkéri valamelyik másik barátját, hogy kísérje el.

Ezekkel a gondolatokkal érkezett Horváth Pál busztelepének zárt kerítéséhez Tankó István. A toló ajtós kapu kinyílt előtte, majd lassan be is záródott.

Ekkor látták utoljára Tankó Istvánt. Azóta mintha csak a föld nyelte volna el...

A nyomozás részleteiről a Szabad Föld 2009/10. számában, a Döglött akták című sorozatban olvasható riport.