Azt kapod, amit megérdemelsz

A napokban lezajlott 80. Oscar-díj gáláján nem kapta meg a legjobb férfi színésznek járó elismerést, de előtte már hazavihette a Golden Globe-díjat a Sweeney Todd című filmben nyújtott alakításáért. Amint Johnny Depp elárulta: készül Magyarországra, szeretné eljátszani a viszkis rabló szerepét. Az is köztudott: amerikai mozitulajdonosok szerint ő a legjövedelmezőbb filmsztár. Legalább olyan hiteles színész, amennyire hiteles ember. A beszélgetés során először új filmje került szóba.

– Mióta fölreppent a hír, folyamatosan faggatlak: hol tartasz a viszkis rabló megfilmesítésével?
– Most éppen Dillingerre készülök (áprilisban induló forgatás a híres amerikai bankrablóról, akit 31 éves korában elért az igazságszolgáltatás – a szerk.) és a tragikusan elhunyt Heath Ledger szerepét veszem át Jude Law-val és Colin Farrellel közösen. A viszkis rablón még mindig dolgozunk, a húgom a produkciós főnök, ő tudná megmondaná, hogy áll a forgatókönyv. Szeretnék eljutni Magyarországra, de belátható időn belül nem lesz rá lehetőségem.

– Mindig izgalmas figurákat játszol, sohasem választod a szokványos, sima utakat. Ennyire szereted a kihívásokat, vagy ennyire nem félsz semmitől?
– Dehogyisnem! Nyakig be voltam tojva a Sweeney Toddtól. De ha már Tim Burton felkért, nem mondhattam nemet, viszont csalódást sem akartam okozni neki. Így még soha nem csináltam filmet, hogy előre felvettük a hangot és tátognom kellett a kamera előtt. Könnyű egy zenekarban, ahol ott a mikrofon és ha az ember elszúr valamit, elnyomja a gitár. Itt egy fél hamis hangot se engedhettem meg magamnak. Na ne félj, be is csuktam a szemem, aztán vakon repültem a stúdióban, úgy csináltam meg a demófelvételt, amit elküldtem Timnek, hogy döntse el, még mindig engem akar-e a szerepre.

– Nemcsak az éneklésre céloztam, hanem arra is, hogy ez a borbély hidegvérrel nyiszálja el emberek torkát. Hogyan tudtál nap mint nap kibújni a szerepből és hazamenni a családhoz?
– Hogy a család mit érzett, azt tőlük kéne megkérdezned. Én leborulok az élettársam, Vanessa Paradis és a gyerekeim előtt, hogy kibírták velem azokat a hónapokat, mikor nekem nem volt se kép, se hang, csak az a film. Ami azokat a szörnyűséges jeleneteket illeti, nem vagyok nagy híve a vérontásnak, ezért addig húztam, hogy megnézzem a filmet, amíg lehetett. Meg aztán különben sem szeretem magamat nézegetni a vásznon.

– És milyen könnyen vetkőzted le a figurát, amikor befejeztétek a forgatást?
– Ahogy lemostam a sminket, kibújtam a jelmezből és a parókából! Jack kapitányt és az Ollókezű Edvárdot sokkal nehezebben hagytam magam mögött. Biztos azért, mert azokban a szerepekben otthonosabban mozogtam, magamból is többet beleadtam. Sweeney túl sötét fickó volt ahhoz, hogy közel engedjem magamhoz. Nem tudtam volna könnyen szabadulni tőle, ha hagyom, hogy teljesen beszippantson.

– Évekig játszottál olyan figurákat, akik nem akarnak felnőni: céloztál Edvárdra, de említhetném Pán Pétert, vagy akár Jack kapitányt is. Mennyire volt most nehéz belemerülni egy ilyen drámai, sötét, bosszúálló ember lelkébe?
– Sokkal kisebb színészi megpróbáltatás volt, mint az éneklés, mert akár hiszed, akár nem, mindenkiben ott bujkál a bosszúálló, vérengző gazfickó, csak van, akinek sikerül elnyomnia magában, s van, akinek nem.

– Neked?
– Az csak a mesében létezik, hogy az ember mindig mindenkinek mindent megbocsájt. Én nem tartozom közéjük. Vagyis ne próbálj meg keresztezni, mert rosszat húzol. Nem mondom, hogy látványosan szoktam bosszút állni, de mindig megtalálom a módját, hogy viszonozzam, ha valaki kitolt velem. Különben meg hiszek a karmában: csak azt kapod, amit megérdemelsz.

– Johnny, az idén leszel 45 éves, s onnantól közelebb az ötvenhez, mint a negyvenhez. Hol látod magad most és a következő évtizedekben?
– Most pont ott tartok az életemmel, ahol akartam. Lekopogom, mindannyian egészségesek vagyunk, és megtanultuk, hogy mi az életben a legnagyobb szerencse. Lélegezni, járni, beszélni, gondolkodni, és olyanokkal barátkozni, akik megérdemlik. Nem akarok giccsesnek hangzani, de akkor is kimondom: az élet úgy elröppen, hogy észre se veszed, és tökmindegy, honnan jöttél, ki vagy és milyen istenben hiszel, élvezd, amíg teheted.