Kávészünet a Pilvax családnál

Most pedig a terebélyes családfa ágbogai között kalauzol Gábor Mihályné nyugdíjas matematika-fizika szakos tanár, a legidősebb Pilvax-utód. A 65 esztendős Katalin asszony ráadásul nemcsak Pilvax Károly ükunokája anyai ágon, hanem rokonságban van a hazai képzőművészet jeles alakjaival, a Giergl-Györgyi család alkotóival, és apai ágon Ferenczy Istvánnal, a neves szobrásszal is.A gyökerek a XVIII. századi Tirolból indulnak. Onnan telepedett át Martin Giergl szabómester, akinek egyik leszármazottja, Giergl Teréz feleségül ment a szintén tiroli famíliából származó Pilvax Károlyhoz. A család közben hazafias érzelmű magyarrá vált.

{p} Az ügyes, szorgalmas kávéslegény, Károly a kor szokásainak megfelelően a vendégek előtt pörkölte frissen a szellem italának tartott kávét, ez volt a tanult tudománya. 1842-ben a pesti Úri - ma Petőfi Sándor - utcában átvette a Café Renaissance vezetését, amely aztán az ő vezetéknevével ment át a köztudatba.A kávés felesége, a szép asszonyként emlegetett Teréz ült a kasszában. Egyetlen gyermekük, Mária 1846-ban született. A család boldogsága nem tartott sokáig, Pilvax Károly 1849 júliusában meghalt. Asszonya sokáig hordta a gyászruhát, és özvegyként élt, aztán ismét férjhez ment. Az erdélyi Dicsőszentmártonban nyitott vendégfogadót. Az első világháború idején a családi relikviákat elásatta. Később a lánya, Mária - aki hozzáment Mayerffy Bélához - ezeket visszahozta Budapestre. A családfa lányok által folytatódik. Házasságukból születik Irma, majd a harmadfokú unokatestvérek házasságából származó Mayerffy Katalin, beszélgetőtársam mamája.- Édesanyám a ránk maradt emlékeket a második világháború során újra elásatta, nehogy baj érje őket. Amikor 1966-ban megnyílt a világ első vendéglátó-ipari múzeuma Budán, egy hajdani fogadóban, a Fortuna utcában, odaajándékozta Pilvax Károly és felesége iratait, fényképeit, használati tárgyait. Jó néhány értékes darab a Pilvax kávéházban ma is látható tárlóba került múzeumi letétként. Gyerekkoromban a vitrinünkben őrzött emlékek között nőttem föl, ma már mindez közkincs.

{p} Üveg mögött látható Pilvax Károly órája, pecsétnyomója, nyakkendőtűje, tubákos szelencéje, pipája, egy kokárda és a Nemzeti dal nyomtatott példánya, amelyeket Petőfitől kapott, ezüst keresztelőérem, csészealj Pilvaxné arcképével, porcelánkanna és porcelán virágtartó, aranyozott játék teáskészlet, rejtett feliratú ólomtányér. - Sokáig azt sem tudta a közvélemény, hogy a Pilvax családnak vannak élő leszármazottjai. A bátyám és én is csak középiskolás koromban tudtam meg az igazságot. Így látták helyesnek a szüleim, nem volt célszerű tudnunk erről az ötvenes években. A kávéházban is csak a családi emlékeket tartalmazó vitrin elhelyezése idején jártam először. Az én gyermekeim, Katalin, Zsuzsa, Péter, Gabriella sem szereztek sokkal előbb tudomást a felmenőikről. A családi kapcsolat nem érdem, ám olyan időket éltünk, amikor esetleg nem vetett volna rájuk jó fényt a történelmi háttér. Büszke nem a családfámra vagyok, hanem mindarra, amit negyvenéves borsodi pedagógusi pályám alatt elértem, és persze a saját gyermekeimre.

{p} Nem az vezérelt elsősorban, kik az őseim, de kutatom és ápolom az emléküket, és ma már terjesztem is a fiatalság körében. Szívesen idézem fel a márciusi ifjak és Petőfi legendás kávéházát, ahol azonos érdeklődésű emberek, írók, jogászok, polgárok, mesterlegények fordultak meg és tették szellemi központtá. Már 1846-ban nagy figyelemmel kísérte Ferdinánd császár a kávéházban történteket, mert a rendőrkémek jelentései nem voltak megnyugtatóak. Jókai írta meg: reggelente Zsófia főhercegnő arról faggatta Metternichet, "Mondott-e valami mérgeset a Pilvaxban az a Petőfi?" Három éve Budapesten élek, jut időm könyvtári, levéltári kutatásra, amire régen nem nyílt lehetőségem. A Giergl, a Mayerffy, a Ferenczy család életének számos dokumentumával ismerkedtem meg. Lányaim, fiam, öt unokám és a tanítványaim mellett ez tölti ki és teszi gazdaggá az életemet.