Hajóroncsok a Tiszában

- Milyen a Tiszában merülni? Nagyjából olyan, mint a Dunában. Az ember az orráig sem lát, és amikor kimászik, mindenhol kotonok lógnak róla - neveti el magát Szalóky K. Attila búvár, az Octopus egyesület vezetője.Márciusban kezdődött a hírverés, hogy Szegeden mélytengeri búvárok próbálják majd feltárni XIII. Károly elsüllyedt kincsesgályáját, amelyről rövid időn belül kiderült, hogy nem is gálya, hanem dereglye, és nem is kincsszállításra szakosodott, hanem sót fuvaroztak rajta a Maroson. Az elsüllyedt hajó rakománya viszont nem volt szokásos: a XVIII. század elején erődépítési munkálatok során megtalálták a római provincia vezetőinek fogadalmi oltárköveit, és hajóval szállították őket Bécsbe, a császárnak. Méghozzá sószállító dereglyékkel.

{p} A háromból egy Szegednél rosszul fordult és elsüllyedt, tizennégy oltárkővel egyetemben. Megpróbálták ugyan kiemelni, de a hajó kettétörött, és a korabeli eszközökkel menthetetlenné vált.Amikor az Octopus Mélytengeri Búváregyesület bejelentette, hogy megtalálja és felszínre hozza a hajóroncsot, sokan a fejüket csóválták. A dereglyét már többen is keresték, és annak ellenére sem találták meg, hogy a korabeli dokumentumok alapján könnyedén rekonstruálható volt a baleset helyszíne. Többen a városháza PR-ötletének gondolták az egészet, annál is inkább, mivel az Octopusról nagyon kevesen tudtak eddig idehaza. Az egyesület Dél-Afrika vizein tárt fel utoljára hajóroncsokat, tagjai eddig Magyarországon nem dolgoztak. A gyanakvás abból fakadt, hogy a víz alatti régészet külön műfaj. Ehhez nálunk sem pénz, sem elég kutatnivaló nincsen. Szalóky K. Attila azt mondja, hogy a szegedi kutatást tulajdonképpen szerelemből csinálják: ez ugyanis az egyetlen olyan történelmi hajóroncs idehaza, amely egyben feltárható és ki is emelhető. A műveletnek tisztán régészeti értéke van, hiszen a fő cél a dereglye és az oltárkövek felszínre hozatala. Az oltárkövek felirataiból új mozzanatok derülhetnek ki a hajdani római provinciáról, a marosi dereglyék formája pedig eddig ismeretlen.

{p} A nagy tengeri kutatásokkal a búvárok anyagilag is jól járnak, hiszen komoly pénzeket lehet kaszálni egy-egy jobb lelettel. Itt nincs szó ilyesmiről: a költségeket eddig a városháza és az Octopus közösen fedezte, a dereglye és az oltárkövek pedig a Móra Ferenc Múzeum tulajdonába kerülnek.A kutatás megindulását hosszas várakozás előzte meg, mert az áradás miatt a hajót nem lehetett vízre bocsátani. Végül elkezdődhettek a mérések: háromféle műszerrel pásztázták a Tisza két szegedi híd közé eső szakaszát. Feltérképezték a folyómeder domborzatát, fa- és fémtárgyak után kutattak az iszapban. A mérések befejezésével tizenhat merülési pontot jelöltek ki, ahol a vett jelek alapján a hajóroncs vagy az oltárkövek lehettek.Kezdetét vette a kutatás második szakasza: a merülés. Itt szépen kiderült, hogy a szegediek mi mindent hajigáltak a folyóba az elmúlt tízezer évben: volt négy elsüllyesztett lebegőponton, több rakás építési törmelék, vaskori cserép, ágyúgolyó, Simson motorkerékpár és lopott rendszámtábla. A város kérésére megkeresték a búvárok az 1600-as évek végén a Tiszába omlott északi vártorony köveit is. A Bertalan hídon túl pedig leltek egy nyolcvan méter hosszú dombot.

{p} Ez egyesek szerint a Szőke Tisza II. nevű forgólapátos hajó, amely alá a hetvenes években tizenöt méter mély árkot ástak a mederben, és belesüllyesztették - bár ezt a tényt eddig nem volt alkalom ellenőrizni, és a megkérdezett vízügyi szakemberek lehetetlennek tartják, hogy a Tiszán valaha is ilyen módon küldtek volna hullámsírba egy hajót. A dereglyének sokáig nem mutatkozott nyoma. Az európai uniós választási kampánynak azon a napján, amikor Medgyessy Péter a városba érkezett, az utolsó órában előkerült a hajóroncs: a búvárok két deszkát és egy szöget hoztak fel róla, majd távoztak a városból, vissza Dél-Afrikába.Bár az egyik deszkáról kiderült, hogy az 1800-as évekből származik, és sokkal alaposabban meg is van munkálva, mint azt egy hevenyészett, egyetlen útra épített dereglyétől várná az ember, a kutatások újrakezdésével nyilvánvalóvá vált, hogy az Octopus búvárai tényleg találtak egy hajót, ami megegyezhet a keresett járgánnyal. A roncs mérete, elhelyezkedése erre utal, de Szalóky K. Attila nagyon óvatosan fogalmaz, vélhetőleg azért, mert bizonyságul igazán csak az oltárkövek megtalálása szolgálna.Azok viszont továbbra is lappanganak. Amikor a szállásukon megkerestem a búvárokat, még hátravolt a tizenkettes és a tizenhármas merülési pont, és nagyon reménykedtek benne, hogy a tizenkettes számmal jelzett furcsa víz alatti buckák az oltárköveket rejtik.

{p} Ebben a szellemben falatozta egyikük a vajas-nutellás kalácsot, és arra panaszkodott, hogy a folyami merülésnél bármikor szembeúszhat vele egy döglött tehén. Másnap kiderült, hogy az iszapban egy újabb elsüllyesztett lebegőponton rejtőzik, a tizenhármas merülési hely pedig valószínűleg csak egy furcsa formájú homokbucka.Innentől kezdve - bár a búvárok temérdek leletet hoztak fel - megint pihen a feltárás. Az oltárkövek rejtőzhetnek a part megerősítésére létrehozott kőszórás alatt, de ez egyelőre nem fog kiderülni. A cél most az, hogy a hajóroncsot a felszínre hozzák, rekonstruálják, és kiállítsák. Először fel kellett venni hozzá a roncs méreteit, most pedig terveket készítenek a kiemeléshez. Építeni kell majd egy kalodát, amelybe befogják a dereglyét - jelen pillanatban a feje tetején áll - és megfordítják, még a víz alatt. Utána szárazra emelik és konzerválják. Ehhez megalkotnak egy nagy kádat, vizet öntenek bele, csíramentesítik, majd lassan cukoroldattá alakítják. Amikor kiemelik a hajót az oldatból, a cukor kikristályosodik és belülről megtámasztja a fát.

{p} - Egy veszély van ebben a módszerben: hogy a cukrot elhordják a hangyák - jegyzi meg a szakember -, ezért kell alaposan csíramentesíteni és fedőréteget felhordani a roncsra.A hajó felszínre hozatala költséges mulatság lesz, az expedíció vezetője szerint tizenhat- és húszmillió forint közötti összegbe kerül majd csak a hajótest konzerválása. Újhelyi István szegedi országgyűlési képviselő vállalkozott rá, hogy előkeríti a szükséges pénzösszeget most, hogy a hajó már megvan. A tervek szerint a nem mindennapi lelet egy év múlva kerülhet újra napvilágra. - Milyen különös, hogy egy kétezer éve élt civilizáció nyomait háromszáz éve megtalálták, és újra elvesztették - mélázik el Szalóky K. Attila. - Marosi sószállító dereglyét háromszáz éve nem látott senki a világon, fehér folt a hajózási történelemben. Ha mi ki tudjuk emelni, és Szegeden kiállítják ezeket a műkincseket, mindenki eljön majd megnézni. Én nem is tudom... Itt búcsújárás lesz.