Kanta-téka

A polcokon megbúvó másfél ezer kötetet a település lakói és az írótábor tagjai ajándékozták a falunak. Hat esztendeje ugyanis minden szeptemberben tucatnyi, olykor másfél tucatnyi író, költő látogat az egyikük által "nagykunsági éden"-nek nevezett, éppen ezer lelket számláló kisközségbe, s ilyenkor elhozzák új vagy kevésbé új könyvüket az eddig csak tervezett gyűjtemény gazdagítására. Az intézményt a napokban végre átadták, s Jókai Anna Kossuth-díjas írónő avatóbeszéde végén jelképesen átnyújtotta legújabb kötetét. Ezzel a gesztussal ajánlotta írótársai figyelmébe, tartsák ezután is erkölcsi kötelességüknek a most alapozódó berekfürdői bibliotéka gyarapítását.
A könyvtárat egy helyi hírességről nevezték el, méghozzá a közelmúltban elhunyt Kanta Gyuláról, aki több könyvet is írt élete során. Sajátjuknak érezték a nehéz sorsú embert, aki alighogy 1908 tavaszán megszületett, hamarosan árvaságra jutott. Már gyerekként dolgozni kényszerült. A második világháború után nemzetgyűlési képviselő volt a kisgazdák között. Kovács Péter honfoglalása című kötetének őszinte témája bajba sodorta, a rendőrök a könyv példányaival verték kékre az arcát. Dobálta a sors hol ide, hol oda. Berekfürdőre 1977-ben került, s itt is a parasztság érdekeiért viaskodott. Levelezett, cikkeket, olvasói leveleket írt, igen sokat éppen a Szabad Földbe. Ezeket a közéleti küzdelmeit tükrözi az 1994-ben megjelent, Jajkiáltás magyar hazánkért című könyve. Természetesen ennél jóval többet írt, hiszen néhány éve, még életében, több ezer oldalnyi kéziratot adott át az Országos Széchényi Könyvtárnak.
Kanta Gyula bácsi Berekfürdő karizmatikus személyisége volt. Halála után sem felejtette el őt a falu: a neve egy szép új épületen áll.