Kicsit szomorkás...

Olyan színes és fordulatos élete volt, hogy a hollywoodi filmforgatókönyv-írók sem tudtak volna különbet kitalálni, akkor sem, ha hónapokig vért izzadnak. Egy kicsiny erdélyi faluból indult, kalandos úton jutott el Magyarországra, majd páratlan énekesi karriert futott be 1956 után. A szó valódi értelmében sztár volt, cigarettacsikkeit röptében kapták el a tinilányok, telefirkálták a lakása közelében lévő telefonfülkéket. Csak rövid ideig, mindössze hat évig tartott tündöklése, mert "kicsinálták" egy ártatlan mikrofonkölcsönzés miatt. Artista feleségével 1964-ben elhagyta az országot, Bécsben még együtt léptek fel, beállt mellé fogó artistának, aztán Kanadában végleg hátat fordított a rivaldának. Precíziós műszerészként, majd szivacsgyárosként teremtett új egzisztenciát.
Huszonöt évig bírta a távollétet.
És 1989 őszén Dobos Attila hazahívta egy nosztalgiakoncertre. Jött, látott, győzött. Pedig álmában sem gondolta, hogy még emlékeznek rá. És újabb sikeres énekesi időszak következett. Hazatelepült, új társat talált, együtt kezdtek vállalkozásba Lakiteleken. A vendéglátásba beletört a bicskájuk, a szivacsgyártásban viszont sikeresek lettek. Lehel már csak nagyritkán énekelt, kerülte a nyilvánosságot. Különleges rábeszélőképesség kellett ahhoz, hogy néhány éve interjút adjon a Szabad Földnek. Nem nagyon volt kedve ahhoz sem, hogy könyvet írjanak róla. Mégis megtörtént: Zoltán János Csak egy kis emlék... címmel jelentette meg a róla szóló portrékötetet tavaly karácsony előtt. A "magyar Frank Sinatra" életének valamennyi izgalmas fordulatáról részletesen vall, egykori kollégái pedig felidézik közös emlékeiket.
Maradtak a hangfelvételek, a portrékönyv. De most már minden csak emlék. Csak egy kis emlék...