Sztepptáncosból kelta tigris

Egykedvűen sétál a budapesti állatkert tigrise a kifutón. Bizonyára nem sejti, hogy hamarosan egy előkelő "rokon" érkezik hozzá. Michael Flatley ugyanis éppen itt, a ketrec előtt harangozza be új műsorát, melynek a Kelta tigris címet adta. Az esemény néhány perc késéssel kezdődik, a nagy szél miatt ugyanis még nem szállt le a különgép - intenek türelemre a szervezők. Mint kiderül, a sztepptáncos csak azért repül Budapestre Írországból, hogy a bemutatóról meséljen. Az állatkerti tigris - a fotósok legnagyobb bánatára - elunja a várakozást, s elvonul a vackába, mire begördül Flatley autója.
- Biztosan felismerte bennem a vetélytársat - viccelődik Michael.
Az újságírók izgatottak: vajon miről faggassuk a táncost? Talán arról, hogy az ír bevándorló szülők Chicagóban született sokadik gyermekéből hogyan lett világsztár? Esetleg arról, hogyan tanulta négyesztendősen az első lépéseket a nagymamájától, az ír táncbajnoktól? Netán arról, miként került be a Guinness-rekordok könyvébe azzal a mutatványával, hogy egyetlen másodperc alatt harmincötször csapja oda a talpát a földhöz? Vagy inkább azt tudakoljuk meg, miért biztosította a lábát negyvenmillió dollárra?
- Szeretem Budapestet, imádom a magyar konyhát és a prímásokat - udvariaskodik a világsztár, s megígéri: a bemutató után majd kiszökik a szállodából, és belekóstol a magyar főváros éjszakai életébe. Egyébként azt mondja, a magyarok meg az írek történelme egyformán viharos, és sok hasonlóságot talál a két nép kultúrája között. Ezért érzi jól magát nálunk, s ezért is tartja itt új műsora premierjét. Az eddigi legnagyobb produkciója lesz a Kelta tigris, melyben hatvan táncos lép színpadra, hogy különleges látványosságokkal bűvölje el a nagyérdeműt - árulja el Flatley.
{p}
- Néhány éve már visszavonult, s nem is lépett színpadra táncosként. A Kelta tigrisben azonban újra láthatjuk. Minek köszönhető ez a visszatérés? - kérdezem a negyvenhét esztendős szteppművészt.
- Fizikailag teljesen fitt vagyok, kiváló formában érzem magam - mutatja tréfásan a bicepszét. - Úgy tervezem, hogy legalább egy évig táncolni fogok, de könnyen lehet, hogy még tovább.
- Az eddigi műsoraiban ötvöződik az ír lelkület és az amerikai profizmus. Melyik néptől tanult többet?
- Természetesen ír vagyok, egy írországi kastélyban élek, öt hosszú esztendőn keresztül újítottam föl. A sikereimet pedig elsősorban a rengeteg kemény és kitartó munkának köszönhetem. A sztepptánc komoly fizikai erőfeszítést követel, előfordul, hogy egyetlen előadás alatt négy kilót adok le a súlyomból.
- Honnan van mindehhez energiája?
- Minden erőm belülről fakad. Ha az ember őszinte saját magához és a külvilághoz, könnyen feltöltekezhet, azaz magába szívhatja mindazt az energiát, ami az univerzumból felénk árad.
- A kelta hiedelmek azt tartják, hogy a fuvolával megidézhetők a manók és a tündérek. Ön képes erre a hangszerével?
- Hát persze. Sőt, a legújabb műsorunkban lesz egy lélegzetelállító jelenet. Megelevenedik egy Rembrandt-festmény, s a rajta lévő tündérek mind életre kelnek. A Kelta tigris kilencven perc káprázatos táncot ígér. És nem érdemes elkésni, mert az első néhány percben olyat láthatnak, amit még sosem...
- Úgy hallottam, éppen az életrajzát írja. Mit árul el e könyvről?
- Nemrég adtam nyomdába, hogy karácsonyra megjelenhessen. Egyelőre csupán annyit árulnék el, hogy hihetetlenül szaftos történetek lesznek benne.
- Sokan csodálják, tüneményes karriert futott be, milliárdos bevételeket söpört be. Mindent elért már az életben?
- Nem, egy dolog még hiányzik... - kacsint egyet.
- S az mi volna?
- Egy jókora sörhas - bök meg a könyökével. - Csak ülnék egy nagy korsó Guinness-sör mellett, és sajtburgereket falatoznék. Nem tornáznék soha többet, nem végeznék egyetlen felülést sem...