Kő-szobrász Hevesen

Heves város díszpolgára mélyen kötődik a helyhez, ahol született, ahol édesanyjával és családjával ismét él. A szerelemgyerek Pataki Lajos, az édesapja által világrajöttétől elfogadott Maczky Levente és a mesterségét húszéves korában nevévé választó Kő Pál egy és ugyanaz a személy. Somogyi József szobrász növendékeként tanult a Képzőművészeti Főiskolán, amelynek később maga is tanszékvezetője, egyetemi tanára, majd rektorhelyettese lett. Jellegzetes stílusú kő- és faszobrai, emlékjelei állnak országszerte: Mohácson, Sopronban, Vésztőn, Kalocsán, Visegrádon.
Kő Pál szellemi életrajzát így vázolja fel a Belső tárlat című sorozat róla szóló kötetében: "Örökölni annyit jelent, hogy a szüleitől kap az ember két hold földet vagy zsebórát vagy akármit... Én a magam részéről fontosabb dolgokat örököltem. Édesanyámtól a munkabírást és a küzdeni tudást kaptam örökbe, édesapámtól az álmodozásra való hajlamot, a fantáziát és az emberek szeretetét. A magam útját járom. Sokszor örömteli ez az út, sokszor töprengéses, de hittel teli. Szabad alkotó ember vagyok, aki hibázik is, de a jó szándékomat nem hagyom elvitatni."