Vigyázz, ha csapkod a mennykő!

A folyamat során vízcseppek milliárdjai kavarognak föl-le a felhőben, rendezetlen mozgásuk, ütközésük, a levegő részecskéivel való súrlódásuk során hatalmas mennyiségű és erejű elektromos töltéssel telik meg a felhő. Közben viharos szél is támad a felhőzónában, ami tovább növeli a vízcseppek hánykódó mozgását s vele a légköri elektromosságot. A levegő oly mértékben telítődik elektromos töltéssel, feszültséggel, hogy képtelen többet befogadni, s a fölhalmozódott energia mintegy fölrobban. Ez a villámlás, illetve az azt kísérő mennydörgés: a felhők vagy a felhő és talaj között fölhalmozódott légköri elektromos feszültség feloldódása, az elektromosság kisülése.
A villámlás pillanatnyi jelenség, olykor csak a másodperc milliomod részéig tart. Erejére jellemző, hogy elektromos feszültsége gyakran eléri a százmillió voltot is, ami rendszerint húsz-harmincezer amper erősségű áramot indukál. (Összehasonlításul: egy átlagos izzóban csak néhány tized ampernyi az áramerősség.) A villámlás nyomában fölcsattanó dörgés oka a levegő hirtelen kiterjedése. A villámlás fényét akkor is azonnal látjuk, ha tőlünk távol dúl az égiháború, a dörgés hangja azonban sokkal lassabban ér el hozzánk. Ennek oka, hogy a fény valóban "villámgyorsan", 300 000 kilométeres sebességgel terjed másodpercenként, a hang azonban csak 330 métert tesz meg ugyanennyi idő alatt.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint hazánkban harminc zivataros nappal számolhatunk évente, amelyek 94 százaléka a nyári hónapokra esik. Tavaly mintegy harmincezer villámcsapást jegyeztek föl, eszerint egy átlagos zivatar idején ezer villámcsapás éri az országot. A villámok gyakorisága hazánk területén nagyon eltérő. A Mátrában, a Dunakanyartól északra, illetve Barcs, Nagyatád térségében igen gyakran, a Tiszántúlon, valamint Kőszeg környékén az átlagosnál ritkábban villámlik.
A villámcsapáskor fölszabaduló energiának a töredéke is veszélyes az élőlényekre, így az emberre is. A szokványos áramütéses balesetekhez képest azonban a mennykő reakcióideje gyakran olyan rövid, hogy a testen százamperos áram is átfuthat anélkül, hogy károsodást okozna. Ha az átfutás tartama hosszabb, az erős áram veszélyes következményekkel jár: égési sebeket okoz, az izmokban beálló görcs miatt pedig életfontosságú szervek működése bénulhat meg.
A villámcsapás akkor a legveszélyesebb, ha közvetlenül éri az embert. A hegytetőn, hegygerincen, a síkon, nyílt terepen vagy nagyobb vízfelület környezetében tartózkodó személy a villámhárító szerepét töltheti be: magához vonzza az áramot. A közvetlen villámcsapás rendszerint halálos. Kevésbé veszedelmes, ha az embert a közelében a földbe csapó mennykő áramütése éri. A lecsapó villám a legkisebb ellenállás mentén terjed szét. A szilárd, nedves talajon rendszerint a felszínen fut végig, úgy, hogy a keskenyebb mélyedéseken átugrik. Ha az ember éppen az útjába kerül, átfut rajta is.
Az elmondottakból következik, hogy zivatar közeledtével tanácsos elkerülnünk a helycsúcsokat, hegygerinceket, a sík, szabad terepet. Azonnal hagyjuk el a vízfelületeket, kerüljük a patakokat, a vízeséseket, a nedves talajt. Kerüljük a kiugró sziklákat, de a kis odúkat, barlangokat is. (A barlang vagy mélyedés csak akkor biztonságos, ha legalább másfél méter mély.) A gépkocsi hatásos védelmet nyújt villámcsapás ellen. Zivatar idején zárjuk be az ablakokat, és ügyeljünk, hogy benne ülve ne érintsük meg az autó fémrészeit.