Nekem kevés egy élet

- Sas Tamás Presszójában debütáltál a mozivásznon. Aztán nemsokára jött a következő Sas-játékfilm, a Kalózok, majd Rudolf Péter Üvegtigrise emelt az érdeklődés középpontjába. Mostanában mégis keveslem a filmes jelenlétedet.
- Valóban nem ideális állapot ez, úgy érzem, sokkal többre lennék kapacitálva. Persze mindig vannak kisebb munkák. A nyáron készítettük el az Üvegtigris folytatását, és most forgatjuk Sándor Pál új filmjét, a Noé bárkáját. Ebben olyan legendás partnereim lesznek, mint Törőcsik Mari, Garas Dezső és Kállai Ferenc.
- Az idei Berlini Filmfesztivál egyik magyar meghívottja voltál...
- A Berlinale Talent Campus fiatal nemzetközi filmutánpótlást keres a világ legkülönbözőbb országaiból, a mozi valamennyi szakágazatába. Másfél perces bemutatkozó anyagommal nyertem el a részvételi lehetőséget, Magyarország színészei közül egyedüliként. Kiváló alkalom lehetett volna a kapcsolatok kiszélesítésére, de szakmai eszmecserék helyett, hajnalig tartó bulikat rendeztek.
- Kinyílt a világ. Téged csábít a külföldi karrierépítés lehetősége?
-Angolul és németül beszélek, szívesen próbára tenném magam idegen kultúrákban, más nemzetiségű kollégákkal együttműködve.
- Hasonlóan illusztris művészekkel, mint az Oscar-díjas Jiří Menzel?
- Ő rendezte az elmúlt évadban az angol vígjátékíró, Michael Frayn Még egyszer hátulról című bohózatát az Új Színházban. A Menzellel való közös munka fontos útjelző művészi fejlődésemben. Visszaadta a szenvedélyes játékkedvemet, újra megtanultam tőle, hogy minden porcikámmal élveznem kell azt, amit játszom. Mert csak így érdemes! Menzel hitt bennem. Megerősítette az önbizalmamat!
{p}
- Miért szorult izmosításra az egód?
- Mert hatalmas bennem a megfelelési kényszer, gyenge vagyok, még mindig túl sok személynek akarok bizonyítani.
- Mintha két Kecskés Karina lenne...
- Sokkal több van, szereptől függően! A külső is determinál bizonyos karakterek megformálására. Színpadon, filmekben gyakran hozom a "vagány csajt", a "diadalmas végzet asszonyát". Valójában önmarcangoló, zárkózott, félénk személyiség vagyok.
- Megfogalmazható, hogy mit kaptál, és mit veszítettél a színészmesterség által?
- Számomra a színház, a játék az önmegismerés egyik formája. Továbbá nekem kevés egy élet! A színésznek az a szerencséje, hogy kalandozhat ezerféle emberi sors között. Ugyanakkor rizikós szakma a miénk. Egy befejezett munka után, néha hetekig üresjáraton vagyok, kétségbeesetten azt találgatva, mikor kapok újabb megbízást. Ez kőkemény stressz!
- Szerinted természetes, hogy generációd egyik legnagyobb tehetségeként ilyesmin kell görcsölnöd?
- Fogalmam sincs, mi a természetes. Nekem ez jutott, ezt kell elfogadnom.
- Akkor másképp teszem föl a kérdést: milyen ma Magyarországon fiatal színésznek lenni? Még milyen típusú nehézségekkel találkozol?
- Csak röviden és leegyszerűsítve: óriási a kiszolgáltatottság! Minden évben újabb húsz szépreményű ifjú végez, telített a pálya. De ehhez képest kevés a munka, valamennyien többre lennénk hitelesítve. Csekély olyan produkció készül, amely valóban kulturális szenzáció, ám a kis feladatokat is meg kell becsülni, és százszázalékosan megoldani. Mindenből lehet tanulni!
- Mennyit kell harcolnod egy-egy fajsúlyosabb szerepért? Mennyire vagy rámenős a szakmádban?
- Inkább kivárok! Könyökölni, trükközni nem tudok.
- Népszerűséged mégis töretlen! Pedig nem vagy média- és sorozatsztár.
- Nekem nincs szabad vegyértékem az ilyen típusú "kirándulásokra", elszívná az energiámat. Inkább leviszem a kedvenc négylábúmat sétálni, mostanában ezt őszintébb dolognak tartom. Manapság a szappanoperákban felbukkanó civilek is "színészek", mert rendszeresen teret kapnak a különböző csatornákon. Mázlim van, anyagilag még nem torpantam meg, így csak elképzeléseim lehetnek arról, ellenkező esetben hogyan viselkednék.
{p}
- Megalkudnál? Feladnád az elveidet, ha pénzszűkébe kerülnél?
- Engem ezen a pályán nem a materiális értékek motiválnak, hanem a művészi kíváncsiságom, az, hogy örömömet leljem abban, amit éppen játszom. Persze egyre küzdelmesebb tisztának maradni, de mindig van választás. Vallom, hogy nem kell lemenni "kutyába"!
- Szép, nagy szavak...
- Úgy gondolom, érdemes a nehezebb utat választani, a buktatók ellenére is.
- Ezen az úton mi a cél?
- Hogy minél jobb emberré, és minél jobb művésszé váljak. Gyerekkorom óta önmagam és az emberek mozgatórugói érdekelnek. Törekszem tehát a teljesebb önismeretre, és hogy megtaláljam a hitet, ami értelmet adhat az életemnek.
- Egy ízben így fogalmaztál: "Igyekszem úgy élni, ahogy szeretnék, ahogy a személyiségem meghatározza." E kijelentésed egészen pontosan milyen életvezetést takar?
- Ezt négy évvel ezelőtt mondtam. Akkor más voltam, máshol tartottam. Ma már nem a saját önzésem és élvetegségem a legfontosabb. Próbálok a rossz tulajdonságaimon javítani, szeretetet adni, figyelni, tanulni.
- Szenvedélyes típus vagy?
- Abszolút! Ezer fokon égek munkában, szerelemben egyaránt. Energikus, dinamikus vagyok, meg sajnos türelmetlen, makacs is.
{p}
- Karina, mi a siker?
- Hiú vagyok, ezért fontos a siker, jó érzéssel tölt el. De nem a külső csillogást, a látványos karriert értem ezalatt. Az én szótáramban a sikernek sajátos jelentése van. A minőség bevált recept! Csak én tudom pontosan, és nem a világ, hogy egy-egy munka mögött mennyi megismerés, előrelépés, fejlődés van a részemről. Ez a szakma rendkívül szubjektív, az jobban érdekel, hogy mi a következő munkám, mi az új kihívás.
- Új évad, új feladatok...
- Pontosan. Egy pekingi herceget játszom majd, Carlo Gozzi Turandot című tragikomédiájában. Főleg mozgásközpontú lesz az előadás, csupa vitalitás, izgalmas kihívás. Majd egy kortárs angol darabban, a Színésznőkben is jó szerep vár, Bánsági Ildikó, Pálfi Kata, Pokorny Lia, Nagy Mari lesznek a partnereim. De nagyon szeretnék minél többet forgatni, most már főszerepekre vágyom! Külföldi felkérések is jöhetnek! Tarantinónak nem mondanék nemet...
- Mennyit segítenek, vagy ártanak az álmok?
- Nem félek merészet álmodni, de mégsem vagyok egy kifejezetten ábrándozós természet. Racionalista vagyok, olykor túlságosan szkeptikus. Ezen a pályán nem árt, ha az ember két lábbal a földön áll.
- Egyszer azt mondtad: "A létezéshez alapvetően három dologra van szükségem: egészségre, szerelemre, munkára." Kerek az életed?
- Igen. Boldog vagyok!