Anyanyelvi őrjárat

Kedves hangú, egyúttal érdekes levelet kaptam Győrből, benne egy különös, de figyelemre méltó kérdéssel. A kérdező azt firtatja levelében, hogy miért fűrészpornak nevezzük a fűrészeléskor keletkezett apró, finom forgácsot, holott "sokkal szabatosabb kifejezés volna a fapor elnevezés, mégpedig azért, mert a por nem a fűrészből keletkezett anyag, hanem a fának a pora".
Tudom, válaszolnom is illik, s ezt meg is teszem, előbb azonban el kell árulnom valamit. Én ezt a kérdést először nem most kaptam, hanem négy és fél évtizeddel (!) ezelőtt, az a Schéder Géza olvasónktól alig két hete kapott levél azonban, amely e cikk megírására ihletett, szinte mesébe illő módon összefügg azzal az egykori levéllel. Hogy minden világos legyen olvasóink előtt, idézem említett olvasónk levelének azt a részét, amelyből kiviláglik az összefüggés.
"Én 42 éven át a Magyar Vagon- és Gépgyárban dolgoztam; abban a gyárban, amelyben sokáig asztalosüzem is működött, s így természetesen rengeteg fűrészpor is keletkezett. Volt egy kollégánk, aki állandóan vitatkozott velünk, mondván, hogy a fűrészpor nem helyes elnevezés, mert a por, amely a fűrészeléskor keletkezik, nem a fűrésznek, hanem a fának a pora. Hogy megtréfáljuk barátunkat, írtunk az ő nevében, de őt erről nem tájékoztatva egy levelet az akkori idők legismertebb nyelvművelőjének, az általunk nagyon szeretett Lőrincze Lajos tanár úrnak, s föltettük neki a szóban forgó kérdést. Nem sok idő elteltével kollégánk, akit ekkorra már beavattunk csínytevésünkbe, sugárzó arccal újságolta, hogy Lőrincze Lajos kedves hangú levélben adta meg a választ. Nem adott ugyan igazat neki, de barátunk így is nagyon örült a levélnek, s azóta is tisztelettel őrzi. Mindezt azért idéztem fel Tanár úrnak, mert ugyanazt a léleknemesítő munkát végzi, amelyet akkoriban Lőrincze Lajos."
Ezek után már válaszolok is, mégpedig úgy, hogy helytakarékosság végett megrövidítve ugyan, de idézem azt a levelet, amelyet olvasónk kollégája négy és fél évtizede kapott Lőrincze Lajostól. Ugyanis akkor, 1960 táján ifjú nyelvészként már Lőrincze Lajos osztályán dolgoztam, s azt a levelet én írtam! A levélen az akkori intézeti szokás szerint csak az osztályvezető aláírása szerepelt, de a Nyelvművelő levelek című, 1964-ben megjelent vaskos kötetben, amely a Nyelvtudományi Intézethez érkező nyelvhelyességi kérdésekre adott válaszokból összeállított gazdag válogatás, s amely ezt a levelet is tartalmazza, a válasz természetesen az én nevemen szerepel. A kedves múltidéző levélre válaszul következzék hát akkori levelem rövidített változata! "Mi tagadás, nem értünk egyet levélírónkkal. A fapor elnevezés kétségkívül világosabban utal a lényegre - a szó egyébként nem ismeretlen, már egy évszázaddal ezelőtti szótári adatunk is van rá -, mégsem tudta és előreláthatólag nem is tudja kiszorítani a fűrészpor-t sem az élő nyelvből, sem az irodalom nyelvéből. S valljuk meg, örülünk is ennek, mivel a fűrészpor kifejezés azzal, hogy a szóban forgó anyag keletkezésének módjára is rámutat ('fűrészelés nyomán keletkezett, por alakú anyag'), sokkal szemléletesebb is, mint a fapor. Nem beszélve arról, hogy fűrészpor szavunk nem is olyan értelmetlen, mint levélírónk gondolja. Jelentése ugyanúgy nem a fűrész pora, mint ahogy a kapupénz sem a kapu pénze, hanem a házfelügyelőé, s a kávéház sem a kávé háza vagy kávéból való ház, hanem egy bizonyos fajta vendéglátó-ipari üzem."