Önismerkedés az anyaméhben

Eredményeit a legnevesebb természettudományos folyóiratban, a Nature-ben közölte. Szerinte a mocorgás az idegrendszer fejlődését szolgálja. A magzati agy a parányi élőlény mozdulatain keresztül "tanulja meg", hogy milyen az a test, amelyet később irányítania kell, hol, hogyan helyezkednek el az egyes testrészek: a láb és a kéz ujjai, az orr. Az egyes mozdulatok, pici izomműködések jeleket továbbítanak az agyba, és ezek meghatározott idegsejtek aktivizálódását váltják ki. Az egymáshoz közel elhelyezkedő izmokból - például egy kisujjból és egy gyűrűsujjból - származó jelek időben is közeliek, ennek folytán közeli idegsejtek kezdenek dolgozni, majd ezek összekapcsolódnak, így az agy megtanulja, rögzíti, hol a kéz, létrejön a kéz leképezése. A mozgások jóvoltából megszületik az egész test képe, modellje az agyban, és mire a bébi megszületik, már képes megvakarni az orrát, mert érzékeli a viszketési inger helyét, és agya ki is tudja számítani, hogy a kellemetlenség megszüntetéséhez hová kell nyúlnia a kezével. A magzatmozgások tehát a testsémát alakítják ki az agyban, hiszen minden test egyedi méretekkel rendelkezik. Buzsáki György szerint ez a tanulási folyamat a terhesség utolsó harmadában zajlik, és ez az oka például annak, hogy a koraszülöttek nem tudják megvakarni az orrukat. Amikor valamilyen inger éri őket, teljes testükben összerezzennek, és képtelenek összerendezett mozgásra az inger eltávolítására vagy feloldására. (Természetesen a koraszülöttek agya is apránként megismeri az általa irányítandó testet, csak ezt a születés utáni mozgások, mozdulatok alapján teszi, ekkor pótolja a terhesség alatt meg nem szerzett ismereteket.)
A kutatók kísérleteiket újszülött laboratóriumi patkányokon végezték, mert ezek az állatok születésükkor nem látnak, nem hallanak, rendezetlenül mozognak, agyukban a világrajövetelt követő első héten zajlik le ugyanaz a fejlődés, ami az emberi magzatoknál a terhesség utolsó harmadában. Buzsáki professzor kifejtette azt is, hogy a testséma tanulása kisebb-nagyobb intenzitással egész életünk folyamán zajlik. Hiszen a gyerekek nőnek, és a felnőtt test méretei is változnak, ha másként nem, hát keresztben. Mindnyájan ismerjük azt az összerezzenést, zuhanásszerű érzést néhanapján elalváskor. Csaknem ugyanolyan folyamatok zajlanak le ekkor az agyban, mint amilyeneket a magzati mozgások kiváltanak, agyunk ilyenkor tanulja meg testünk új határait.
(A Kossuth Rádió Szonda című műsora nyomán)