Tévéjegyzet

Szép is az, ha két ember együtt békességben megöregszik. Ismerik egymás bőrén a szemölcsök és hegek történetét, ismerik egymás gondolatát. Philemon és Baucis, a vén házaspár, mitológiai alakok. Ők a jóság, a szerénység és az egymás iránti hűség őstípusai. A legenda szerint Zeusz főisten és Hermész isten szegény vándornak álcázva magukat sorra járták az emberek házait, de senki sem akart szállást adni nekik, csak a két derék öreg osztotta meg velük hajlékát. Cserébe a vendégségért az istenek megjutalmazták őket. Philemon és Baucis azt kérte, hogy egyszerre halhassanak meg, egyiknek se kelljen a másikat eltemetnie. Úgy is lett. Amikor eljött az idő, két, egymás mellett álló fává változtatták őket az istenek.
Makk Károly még a hetvenes évek végén alkalmazta televízióra Déry Tibor írását Philemon és Baucis címmel. Most október 22-én ez az alkotás volt az esti fő műsoridő nagy filmje az m1-en. Dicséret illeti a szerkesztők értékelvű választását még akkor is, ha a múltba kellett visszanyúlniuk valami jóért. Ellenpéldaként ott áll az RTL Klub másnapi, azaz ünnepi kínálata fő műsoridőben, a kortárs Csudafilm, egy elképesztően gagyi fércmunka. Pedig márkás nevek jegyzik, Ragályi Elemér a rendező, és a színészek sem akárkik: Kern András, Rudolf Péter, Kovács Lajos, Reviczky Gábor. Szót se többet a csuda rossz filmről!
Menjünk csak vissza 1956-ba, abba a budapesti házba, ahol a Déry-Makk-féle magyar Philemon és Baucis születésnapot készülnek ülni. Zseniális a két öreget alakító színész, Páger Antal és Bulla Elma játéka. Látni rajtuk, a filmbéli hitvestársakon, hogy belső napjuk csak egymásért ragyog, arcuk fénydelelésben. Egymásba zárt élet az övék. Az sem érdekli őket, hogy az utcán lőnek. Vajon kizárhatjuk-e az életünkből a külvilágot olyan könnyen, mint házunkból a beóvakodott idegen kutyát?
Egy sebesült fiatalember (Gálffi László) esik be a magyar Philemon és Baucis házába. Menedékre, ápolásra szorul, szállást kellene neki adni. "Menjen el, itt nincs hely!" - hajtogatja az öregasszony, majd hozzáteszi: még bevérezné a rekamiét. "Ma este itt az én születésnapomat ünnepeljük!" - kiabálja. Ellenszenvesen önző ez a magatartás, de valami oka mégiscsak van. Megtudjuk: három fia veszett oda Philemonnak és Baucisnak a háborúban. Kettő a harctéren, egyet kivégeztek. Úgy érzik, a három fiukkal lerótták az adót a történelemnek, most már elég, hagyják őket békén.
Ahhoz, hogy kibírják a sorscsapásokat, fedőemlékek kellenek. A fedőemlék arra szolgál, hogy afféle paravánként eltakarja a megtörtént rosszat, elfedje valami kellemessel, jóval. Ezért olyan fontos a születésnap - mert annak kedvességére bármikor visszarévedhetnek az őket ért tragédiák helyett.
De a sebesült fiatalember nem engedi, puszta létével akadályozza, hogy felépüljön egy új paraván, hiszen személyében a véres valóság jelent meg az öregek életében. A véres valóság pedig erősebb minden fedőemléknél.
Végül az öregember elmegy, hogy helyet keressen a szomszédoknál a sebesültnek, de maga is sebet kap, alig bír hazavergődni. Az öregasszony a férje miatt orvosért rohan, vele is baj történik. Philemon és Baucis egyszerre hal meg.
Hát, nem volt könnyű a XX. században Philemonnak és Baucisnak lenni mifelénk.