Célkeresztben a vadmadarak

Pedig a szakemberek szerint a vadon élő szárnyasok nem okozói, hanem maguk is csupán áldozatai a járvány terjedésének. Mert igaz ugyan, hogy a vízimadarak jóformán állandó hordozói bizonyos influenzatörzseknek, azok azonban csak mérsékelt lefolyású betegséget okoznak bennük. A fertőzött szárnyasok szinte tünetmentesen vészelik át a fertőzést, az emberre egyáltalán nem veszélyesek. A vírus igazán veszedelmes, gyorsan kialakuló és erősen megbetegítő (virulens) mutációinak terepe a nagyüzemi baromfitelep, ahol a túlzsúfolt állomány eleve fogékonyabb a megbetegedésekre. Az elmondottakat erősíti, hogy mindeddig nincs rá példa, miszerint vadmadarak fertőztek volna meg embert. Azokban az esetekben, amikor emberek halálával végződött a fertőzés, kivétel nélkül házi baromfi terjesztette a madárinfluenzát.
A WWF Magyarország környezetvédelmi szervezet szerint legcélravezetőbb a védekezésben, ha megsemmisítik a fertőzött baromfiállományokat, és megakadályozzák a háziszárnyasok és a vadon élő vízimadarak találkozását - de nem úgy, hogy kiirtják az összes vadon élő szárnyast. A vadmadarak ilyen célú pusztítása ugyanis nemhogy csökkentené, hanem inkább növelné a bajt, mivel az egy helyen nagy tömegben gyülekező vagy telelő vad szárnyasok állománya a rendszeres zaklató vadászatok hatására szétszóródna, ami által sokkal inkább megnövekszik annak a valószínűsége is, hogy egyedeik fertőzött madarakkal kerülnek kapcsolatba. Éppen ezért nem a vadászatuk, hanem éppen annak időleges betiltása hozhat kívánatos eredményt. Ahogy ezt Romániában, Horvátországban és Szerbiában már meg is tették.