Tévéjegyzet

És akkor jött a Tenkes kapitánya! - ordítottuk nyolcadikosként az évzáró bulin, de senki nem kérdezte meg, ki jött és miért. Tudtuk pontosan, kit alakított Zenthe Ferenc, és azt is, hogy egy népszerű sorozat főszereplőjéről van szó. (Mai napig előttem a kép, amint a labancokat sárral kenik, s zeng az igazoló versike: "Fűben-fában van az orvosság...") De volt nekünk Kántor nevű nyomozó kutyánk (korábban fajtatársa négy páncélos társaságában alázta a fasisztákat, később egy német sorozatban már felügyelőként tűnt fel a megbízható német juhász - persze nem ugyanaz), aztán Derrickünk, Kojakunk, Columbónk, Alfa holdbázisunk és persze Orion űrhajónk is.Mai szemmel nézve egy-egy epizód már nevetségesnek hat (Columbo például azt mondja egy részben, hogy a DNS nem bizonyíték a bíróság előtt, ezért a műfogat kell megtalálni egy urnában), de valamiért mégis odaülünk, és nézzük. Ma is.
Vajon miért?
Egy hatalmas filmvállalat nemrégiben újraforgatott néhány Kojak-sztorit, és már az első felmérések szerint is hatalmas sikert aratott - egymillió feletti nézettséget hozott - az egyik hazai kereskedelmi csatorna műsorán. Mi ezt megnéztük, és nem is csalódtunk. Jó volt. Ahogy a Columbo-folyam is nagyon rendben volt a maga idejében. De az már szerintem újraforgathatatlan - mert a Kopasz Oroszlánt, a szinte mágikus hatású macsót (Telly Savalast) esetleg más is képernyőre idézheti, de Peter Falkból, a fél szemére vak, csaknem összes filmjében látszólag tébláboló, de valójában mindent tudó zseniből csak egy volt.
Ám amikor erről szót ejtünk, rögtön eszünkbe kell jusson: egy-egy "tévéregény", sorozat érdekessége biztosan a személyiségeken múlik - hogy eléggé érdekes-e az, mi történik a Barátok Közt-ben Berényi Miklóssal vagy a Rosalinda nevű, állandóan egy bizonyos Rodolfóval való viszonya felett aggódó idiótával egy tökmindegy, milyen című és származású, a közszolgálati csatornán hajnalban (hajnalban!) vetített végtelen képsorokon. Ebben a versenyben Berényi Miklós nyerésre áll, Rodolfóéknak pedig a "szem rágógumijának", az úgynevezett háttértelevíziós betéteknek szánt szerep jut. Ahogy a nagy mellű csajokat előtérbe toló Baywatch-csal is ugyanez a baj. A filmben valakinek mindig segíteni kell, és vagy egy nagyon jó képű, deltás ifjú teszi ezt, vagy egy brácsa alakú, kívánatos hölgyemény jár el hasonló módon. Elsőre oké - de századszor is?
A mondás szerint a víz, ha akarja, lassan elmos minden gátat. Az ízlés, a jó értelemben vett közízlés, így vagy úgy, megszűri a műsorokat jó és "ciki" tételek szerint, s ebben a folyamatban bizonyosan olyan képsorok nyernek majd, amelyeket nézni lehet. Mint például azt a különös átalakuláson átesett X-akták-at, amelyről talán már soha nem derül ki, hogy a forgatókönyvíró lázálmos éjszakáinak szüleményei-e, vagy tisztán a jól eladható sejtelmességre alapozó üzleti vállalkozás termékei - de hogy aki a képernyő elé ül, és nézni kezdi, az bizonyosan nem tud elszakadni tőle. "Meg van csinálva" - mondják erre a filmes szakértők. Azon persze elgondolkodhatunk, a félvilágos magyar gazdaságban próbálkozó Berényi vagy a régi Columbo és az új Kojak lesz-e a nyerő képernyőinkön. Ballonkabát és nyalóka - ők a múlt. Mégis, miért nézzük őket újra és újra? Titok nincs. Csak tehetség és ötlet van.