Segítség, hol vagyok?

Az amerikai Navstar GPS-programjának 24 Föld körül keringő műholdja sugározza folyamatosan azokat a jeleket, amelyeket fölfogva tájékozódhat a vevőkészülék tulajdonosa. Bárhol is van a jelvevő, a készülék mindig legalább négy műholdtól való távolságát méri (attól a négytől való távolságát, amelyek érzékelőikkel "rálátnak" a jelvevőre.) A GPS-vevőkészülékbe egy csillagászati naptárt programoztak, amely alapul szolgál ahhoz, hogy bármikor megállapítható legyen a műholdak akkori helyzete. Mindegyik műhold folyamatosan sugározza a jeleket, de a nagy távolság miatt időre van szükség, amíg ezek a jelek a vevőkészülékig jutnak. Mivel a jelvevő órája a műholdak atomórájával szinkronban (egybehangoltan) működik, így kiszámítható a jelek "utazási ideje". E korrekciókkal élve a vevőkészülék bármikor hajszálpontosan meg tudja határozni az egyes műholdak távolságát (amelyek egyébként átlagosan 20 000 és 22 000 kilométer közti magasságban keringenek). Miután a négy műholdnak a jelvevőtől mért távolsága ismert, és ismert a műholdak egymástól való távolsága is, ezekből az adatokból a jelvevő készülék ki tudja számítani saját helyzetét, illetve meghatározhatja a pontos időt is. Mivel pedig pozícióját másodpercről másodpercre rögzíti a készülék, így használója készen kapja a (saját) mozgási sebességét is.
Egy átlagos teljesítményű GPS készülékkel négyzetméternyi pontossággal határozható meg az adott helyzet, a korszerű eszközök négyzetcentiméternyi pontossággal is képesek erre. (Megjegyzendő, hogy a jelvevők a másodperc milliomod része alatt föllépő mozgást is érzékelnek, bármilyen irányú legyen is az.) A mozgótérképes kijelzőkkel ellátott készülékek birtokában egyszerűen kizárt az eltévedés lehetősége. A "merre van előre?" döntés megkönnyítésére létezik olyan műszaki megoldás is, hogy a készülékbe az úti cél adatait beprogramozva a vevő digitális kijelző vagy géphang útján kap pontos útbaigazítást.
{p}
Házszámig vezet a GPS
Megrendülőben az Egyesült Államok egyeduralma a globális helymeghatározó rendszer alkalmazásában, miután december 28-án az Európai Űrügynökség pályára állította első tesztműholdját, a Giove A-t. A kazahsztáni Bajkonurból fölbocsátott kísérleti műhold az első fecskéje annak a nagyszabású vállalkozásnak, amellyel Európa saját lábára áll a globális helymeghatározásban. A megvalósítás terve - a Galileo program - harminc műholdat, illetve 3,4 milliárd eurós befektetést foglal magában. A programot az Európai Űrügynökség és az Európai Unió közösen finanszírozza (ebben Izrael és Ukrajna mellett részt vesz Kína is), és ha minden jól megy, 2010-ben megindulhatnak az első üzleti szolgáltatások. Addig azonban az amerikai GPS-é marad a főszerep.
A Global Positioning System (GPS, magyarul: globális helymeghatározó rendszer) a kilencvenes évek eleje óta létezik. Műholdjait az amerikaiak tervezték és juttatták az űrbe, a szolgáltatás egész rendszerét a Navstar program fogja össze. Az amerikai GPS 24 műholdját eredetileg katonai céllal lőtték föl, így nem csoda, hogy kezdetben az autó- és hajóirányítás zavarására használták (főként az első öbölháború idején). A katonai alkalmazás ma is az egyik fő felhasználási terület, amelynek keretében különböző járművek mozgásának követésére, robotrepülőgépek, távirányított bombák vezetésére, levegőből, szárazföldi vagy tengeri állásokból indított rakéták navigálására, illetve harctéri műveletek összehangolására veszik igénybe a helymeghatározó rendszert. Időközben azonban egyre inkább teret nyert a polgári célú fölhasználás is, így napjainkban már általános a GPS alkalmazása például a határvédelemben, az illegális bevándorlók elleni küzdelemben, a járművek - autók, kamionok, hajók és repülőgépek - helymeghatározásában, mozgásuk nyomon követésében, illetve összehangolásában.
Javier Benedicto, az Európai Űrügynökség Galileo programjának felelőse szerint az összesen harminc műholdból álló európai GPS-t kifejezetten polgári célokra fejlesztik ki. Alkalmazása hatékonyabbá teszi például a határőrizetet, áttörést hozhat a katasztrófavédelemben, és segítségével meg lehet majd találni az elveszett vagy ellopott gépkocsit, a közlekedési rendszerek napi működésének figyelésével pedig lehetőséget nyújt  a közlekedési káosz megelőzésére, elkerülésére.