Utolsó csücske az édenkertnek

Az őket kísérő pápua őslakosokkal fölfedező útra indultak, amelynek során csodaszámba menő ritkaságokkal találkoztak. "Földünkön ma ez a vidék hasonlít legjobban az édenkertre" - mondta elragadtatással Bruce Beehler, a nemzetközi tudóscsoport egyik vezetője. Mint beszámolójából kiderült, az egy hónapig tartó expedíció ideje alatt csak a maguk vágta ösvényen jutottak előre a sűrű őserdőben, és még a bennszülött kísérőik is elámultak a természet itt tapasztalt érintetlenségén. Nemcsak ők, de őseik sem jártak még arrafelé.
A kutatók gazdag "zsákmánnyal" tértek haza: új fajok leírásával a jegyzetfüzetükben, különleges felvételekkel, életre szóló élményekkel. Egyik legnagyszerűbb fölfedezésüknek tartják a fekete-sárga mintázatú, mézevő madarat, amelyet évtizedekkel korábban már leírtak ugyan, de hatvan éve nem bukkantak sehol a nyomára. Azonosítottak egy eddig sehol nem látott paradicsommadár fajt és egy aranyörves, fán lakó kengurufajt, amelyeket kipusztultnak hittek. A tudósok találkoztak két eddig ismeretlen hangyászfajjal is. Különös volt megtapasztalniuk, hogy az érintetlen területeken élő állatok egy része szinte egyáltalán nem fél az embertől; hagyja magát megfogni, simogatni.
Az eddigieken túl az expedíciónak köszönhetően lajstromba vettek több mint húsz új békafajt (köztük egy másfél centiméternél kisebbet), azonosítottak négy új lepkét. Leírtak továbbá számos, eddig ismeretlen növényfajt, köztük öt új pálmafélét és egy nagy fehér virágú rododendront, azaz havasi rózsát is.
{p}
Kauricsigával fizetnek
Hatalmas őserdők, széles, bővizű folyók, krokodilokat rejtő kiterjedt mocsarak, kókuszpálmákkal szegélyezett tengerpart. És három-négyezer méter magas, hóval fedett hegyláncok gleccserekkel, a sziget ívét kísérő hegyvonulat 2500 méter magas működő vulkánjaival.
A pápuák állama a világ második legnagyobb szigetének, Új-Guineának a keleti részét foglalja el. Az egyenlítő közelében, attól délre fekszik, felségterületéhez jó hatszáz sziget tartozik. A hazánknál ötszörte nagyobb országot mintegy négymillióan lakják, zömmel pápuák, a népesség kisebb része a melanéziai népcsoportba tartozik. A lakosságot (melynek fele írástudatlan) mintegy hétszáz néptörzs alkotja, mind más-más nyelvet beszélnek. A babiloni nyelvkáoszon az elfogadott köznyelv, a pidzsin révén sikerült úrrá lenni. Ez részint a gyarmatosítók (angol, német, holland, kínai) nyelvének szavaiból, részint a bennszülött törzsi eredetű szavak keverékéből áll.
Pápua Új-Guinea az ellentétek országa: épülnek az új városok toronyházakkal, klímaberendezéssel és számítógéppel a lakásokban, az irodákban. Másfelől azonban a szigetország belsejében lakó hegyi pápuák ma is úgy élnek, mint a kőkorszakban. Szalmafedelű kunyhó az otthonuk, többnyire népes családjukkal abban laknak az őserdők közepén. Otthonaikat megosztják disznaikkal, hogy az értékes állatok mindig szem előtt legyenek. S noha az üzletek tömve vannak a legkorszerűbb árucikkekkel, amelyek az ország pénzével, a kinával megvásárolhatók, sokan nem engednek a csábításnak. A bennszülött "őstermelő" inkább kauricsigákra cseréli a terményeiért a piacon kapott pénzt, mivel a dzsungelek mélyén rejtőző falvakban ma is ez az egyetlen elfogadott fizetőeszköz.
A szigetország területének hetven százalékát erdő borítja, zömében trópusi esőerdő. A dzsungelek világa különösen gazdag orchideákban, mintegy kétezer fajuk él itt. Pápua Új-Guinea Ázsia és Ausztrália között fekszik, s ez az átmeneti helyzet jól megfigyelhető az állatvilágán is. Az ormányos sün, a fán lakó kenguruk, a különféle kúszó erszényesek, a gyönyörű paradicsommadarak hazája ez a vidék. Itt, az esőerdők mélyén él a föltűnő, színpompás madárkülönlegesség is, a repülni nem tudó, óriás termetű sisakos kazuár.