Közmeghallgatás

Hallgassál ide, Vicuskám, ha neked mindenáron bizonyíték kell, Jordán Manci is igazolja, hogy a Morik Jocó fakír. Kimegy a gáti kocsmába, ahol a becsületes és sokat látott közönség szívesen fogadja, aztán jóízűen megfalatozza a pikolópoharat. Bizony, angyalom, ne kételkedjél. Aki fizet egy pikolót, annak megeszi a poharát ingyen. A pikoló, persze, költség, de a műsor garantáltan díjmentes. És Jocó tanult ember, járatos a buddhizmusban. Pedig az egy nagyon cizellált vallás, itt, a telepen nem mindenkinek világos cakompakk, de Morik Jocó megértette volna, igenis, ha egy kicsit jobban rá tud hangolódni. Mert így, hogy trágyát lapátol a dorozsmai disznótelepen, képtelenség. Én mondom: szaros csizmával nem lehet a mennybe menni. A buddhizmus nem szereti a disznószart egyáltalán, ha tudni akarod. A Jézuska se szereti, nagyon helyesen. Még vámszedőt is bevett a csapatba, de ilyen magunkfajtát, aki ólat ganézik, azt elkerülte. Nem igaz? Az lett volna a csoda, ha beveszi.
Jocóka pompás, képzett fakír, mert ki van békülve az égiekkel, mindenféle erőket felhasznál, amik jönnek a fákból, meg a füvekből kifelé, főleg az utóbbiakat. És az aurája olyan kemény a hasfalán, mintha gyulladt vakbele volna. A pórusain csak úgy szökik kifelé a szag. Azt a műsort, amit a civilnapon kisebb balesettel mutatott be, azt korábban, a gáti kocsma előtt, a körgáton rendezett ünnepélyes szalonnasütés után hibátlanul elővezette! A Fókusz is felvette, vagy valami lakodalmi videós, de hogy volt ott kamera, az biztos. Sétálgatott a Morik Jocó az izzó parázson, mint tót a hugyos körte mellett, és oda se kozmált. Egyetlen hólyagocska fúvódott a talpára. Mi az? Alig volt nagyobb, mint egy tükörtojás.
A betanított fakírok is megjárják néha. Tudod, Vicuskám, a civilnapon az volt a probléma, hogy ott grasszált a fürdőbe' az a förtelmes tömeg. Mert a leszázalékoltaknak, már az ötven százalék fölöttieknek, ingyenes volt a bemenet, és Marika néniék meg persze benne kotlottak a medencébe egész nap, mint akinek sose kell vizelni. Vagy, lehet, úgy gondolták, a cukrosoknak a gyógyvízben is el lehet végezni a kisdolgot, no mindegy. Az a lényeg, hogy a sok tolakodó tekintet megzavarta Jocót. Mondta is, hogy nem volt jó napja, megint nem bírt belefogni a vegetáriánusságba, pedig a fakíroknak az erősen javallott, de Dorozsmán még a jógikat is megenné a fene egy falás fokhagymás főtt fejhúsért. Ki bírja egy disznótelepen, mikor mindenki hagymás sült vért reggelizik, és akkor a Jocó meg csokis korpát aprítson tejbe, ami kicsikét úgy néz ki, mint amit egyszer már megevett valaki. Nem beszélve arról, hogy a böllérek meg teli pofával röhögnek a Jocón, ami szintén nem esik jól. Evett egy hasíték mangalica tokaszalonnát, mert az volt a konyhán a leginkább vegetáriánus.
A Jordán Feri terítette szét a parazsat, és láttam a Jocó arcán, hogy csalódott, hogy mert hiába a millió nép a civilnapon, nála nem volt közönség egyáltalán. Dohogott, hogy szerinte direkt kiszúrásból tették őt egy időpontba a diabéteszes tombolával. Csak Marika néniék maradtak a gyógyvízben, mert azokat, szivecském, még magyarul beszélő vércukormérővel sem lehetett onnét kicsalogatni. Sajnos, azt kell mondjam, sajnos. Mert én, Vicuskám, láttam, hogy Jocó transzba tudott jönni, a csalódást is leküzdve, és megint ráoldalgott a parázsra. Én vagyok a tanú! És igazán nem értem Marika nénit, hogy mi nem elég neki, mikor egész napra elfoglalhatta az élménybuborékolót a medencében. Hogy mit fontoskodik. Rákiabál a Jocóra, hogy Józsikám, az ég szerelmére, menjen onnan, még megégeti magát! Mikor ez a produkció! Persze, hogy kiesett Jocó a transzból, aranyom, Copperfield is kiesett volna. És most mi lesz vele. Egy mankós fakír? Kinek kell az? Ha az önkormányzat nem szerződteti közfakírnak, megeszi a fene, Vicuskám. Polgármester létedre, ha megengeded, gondolkozzál el rajta. Mert ezt te sem veheted a lelkedre.