Anyanyelvi őrjárat

A nagyrészt a tízes számrendszeren alapuló mértékrendszerek elterjedése előtti időkben - jószerével egész a XIX. századig - számos érdekes, különböző szemléletet tükröző hossz-, súly és űrmérték-elnevezés dívott nyelvhasználatunkban. Közülük jó néhány olyan is akad, amely ma is fel-felbukkan, de amelynek jelentésével, értelmével ma már nincs mindenki tisztában, holott nemegyszer szükség lenne rá. Régi szépirodalmi művek olvasásakor, népmesékkel, népdalokkal, nótáinkkal bármilyen formában való találkozáskor elronthatja örömünket egy-egy ilyen szó nem ismerése. Ezért arra gondoltam, rovatunkban olykor legalább vázlatosan áttekintem egy-egy mértékrendszer egykori, nagyrészt népi neveit. Ma az űrmérték-elnevezések közül mutatom be a leggyakoribbakat, persze, a területi vagy időbeli ingadozásokat csak itt-ott figyelembe véve.
Akó. Eredetileg egy bizonyos nagyságú, bor tartására szolgáló hordót jelentett, nemcsak nálunk, hanem az ószlovákban is, ahonnan átvettük már a XIII. század elején. Ott a szó vasalt faedény értelemben élt. Az akónak mint űrmértéknek a pontos megjelölése szinte lehetetlen feladat, mert többféle akó volt ismeretes: bécsi, soproni, pozsonyi stb. akó. Némi általánosítással azt mondhatjuk, hogy egy magyar akó 64 iccével, azaz 32 pinttel azonos. Ez a mai mértékrendszerre átszámítva nagyjából 51 liternek felel meg.
Icce. A szó eredete bizonytalan, de valószínűleg középlatin eredetű. Főleg bor mérésére használt régi űrmérték. Ennek is több változata élt. Hozzávetőleg két messzely mennyiségének felel meg, azaz körülbelül 8 deciliternek. Nevezetességnek számított a cinkotai icce, amelynek emlékét még ez a régi szólásunk is őrzi: meg van mérve, mint a cinkotai icce. Jelentése: 'bőven van, bőven mérték'.
Köböl. Végső forrása alighanem a 'gabonamérték', illetve 'ivóedény' jelentésű középlatin cupellus. Főleg szemes termények, valamint bor mérésére használták. Az idők folyamán a 12-64 literes űrtartalomig többféle változata is használatban volt, sőt közvetve földnagyság mérésére is szolgált. Az egyköblös föld kifejezés azt jelentette, hogy a jelzett földterület egy köböl vetőmagot bír meg.
Messzely. Főleg bor, apróhal, gabona stb. mérésére szolgáló mérőedény, illetve űrmérték hazai bajor-osztrák eredetű elnevezése. Az icce felének, azaz körülbelül 4 deciliternek felel meg. Mivel ennek megfelelő nagyságú cserépedényt is jelöl, a csárdákban, kocsmákban ivóedényként is használták.
Pint. Végső soron a középlatin pincta szóval függ össze, amely a 'befest' jelentésű latin pingere főnevesült melléknévi igeneve. Eredeti jelentése 'befestett' volt. Űrmértéket jelölő szóvá a 'festett kancsó' jelentésű latin pincta canna szókapcsolat révén vált, ugyanis az űrmértékeket a rájuk festett jellel hitelesítették. Magyarországon a pint 2 iccével, azaz 4 messzellyel (körülbelül 1,6 literrel) volt egyenlő.
Véka. Szemcsés anyag mérésére használatos űrmérték. Nagysága vidékenként különbözött, általában 25-35 liter között váltakozott. Leginkább 40 iccének, azaz 32 liternek számították. A véka alighanem szláv eredetű szó nyelvünkben, de olyan régen került hozzánk, hogy például a románba már mi adtuk tovább. Más űrmértékneveinkkel együtt a véka is felbukkan szóláskincsünkben is. Fontosnak tartom, hogy ezeket az értékeinket, egykori életünknek nyelvünkben megőrződött kincseit ne rejtsük véka alá, azaz ne titkoljuk el se a világ, se magunk elől: ne hagyjuk veszendőbe menni!